Tagore 80 évesen abban az évben halt meg, amikor én megszülettem.
A megujulo kertemben màr több fàt is ültettem, de àrnyékukban sosem fogok ülni, sem gyümölcseikböl enni. Ugylàtszik az élet értelmét elkezdtem megérteni utam végén.
Gyerekként hallottam viccnek is beillö ismerkedésem a költövel. Tehàt eszerint, aki ki tudja még mondani a nevét (Rabindranat), az még jozan.... Megjegyeztem ezutàn a nevét és ennél komolyabb és szebb talàlkozàsaim voltak ezutàn. A kert pedig, mint hagyaték, ami elmond rolam többet, mint egy papirra leirt végakarat. Hinni a jövöben, akkor is, ha erre nem làt az ember sok reményt. Hinni abban, hoy az élet csodàlatos és megy tovàbb, bàrmi is történjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése