Ezutàn nem fogok hallgatni, akkor sem, ha ezt rossznéven veszik tőlem.
Nekem az anyanyelv szeretete volt a leglényegesebb okok közt, ami hazahozott, hogy magyarul halljam az utolsó szavakat, amik fülembe jutnak.
Aztàn egyre màsra kérdezem: ez meg mit jelent , a neten irottak közt és a ràdioban elmondottakban. A legtöbb olvaso, vagy hallgato nem reagàl, nehogy megkapjàk, amit màr én is többször; tanítónénit jàtszol? vagy megelégszenek azzal, hogy sejtik a mondandót.
"Lesétàlt egy ijedt kóborra", ez volt az utolsó csepp ma a pohàrban. Hasonlókat eddig lenyeltem, mondvàn a 42 év, amit nem itthon töltöttem. képtelenné tett arra, hogy lépést tartsak a nyelvi fejlödéssel.
De hogy is van ez a tàrgyas igékkel ? De a hol? és hovà? kérdésre a -ban -ben, -ba -be hasznàlatàval? mintha ezzel sem lenne senki tisztàban.
Nyelvében él a nemzet, ezt jó lenne megszívlelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése