Az ohajom beteljesült. Volt eröm ahhoz, hogy mindent elmondjak, de ahhoz is, hogy meghallgassam és probàljam megérteni, mi történt a màsik emberben. (Nem ez kéne, hogy történjen a politikàban is?)
Nagyon hosszu beszélgetés volt, el is fàrasztott. Eredménye: nem fizetek többet, a hibàkbol okultam, aminek következménye, hogy a befejezés kis szakaszokban, àtlàthato elszàmolàssal történik, a tervezés pedig az igényeimet nem haladja meg semmiképp.
Természetesen reagàlni ugy is lehetett volna, hogy erösen megmondom a magamét és elküldöm a csudàba. De ez nekem se lett volna jo, mert ki tudja kivel lett volna dolgom, akivel még nincs tapasztalatom. Az idegeimnek is jobb, hogy nyugodtan el tudtam fogadni a bocsànatkérést. ("Bocsàsd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsàjtunk az ellenünk vétkezöknek ").
Jövö héten elkezdödhet a befejezés, a kert most màr szép is lesz, nem csak jol termö, az elvégzett talajjavitàs miatt. Minden fölös haszontalan müvelet kimarad. Elég lesz 4 magasàgyàs, elmarad a terasz alatti tàrolo, mert az is tul dràga lenne.
Békesség van bennem, amit nem adnék semmiért. Elmegyek az ösi fàkhoz a kastélyparkba, elmondom nekik is, ami történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése