Mindenki szeretné önmagàt megismerni, hogy miért pont igy alakult az élete, mi jàtszott szerepet a döntésekben. Legalàbb az okokat kéne ismernünk, hogy jobban megértsük magunkat.
Egy ilyen esemény visszanyulik a hàboruba, amikor a karàcsony ünneplése az orosz katonàk bevonulàsàval ért véget. A csalàdnak nagylelküen egy szobàt hagytak, ahol 3 generàcio alhatott a földön, kivétel csak én voltam, mert 2 fotelt összetolva nagyanya àgyazott nekem, ami nagyon tetszett. Aztàn egy katona cukorral töltött egy poharat,beleöntött tömény szeszt, amit ki tudja hol szedett össze és megitatta velem. Két napig feküdtem komàban, de végül életben maradtam. Nem véletlenül lettem gyogypedagogus, a rossz emlékezet igen megnehezitette az életemet az iskolàban, ki kellett talàlnom, hogy milyen modon tudom megjegyezni a lényeget.
Egy màsik tényezö apàm folyamatos elégedetlensége volt. nem emlékszem, hogy valaha is megdicsért volna. Hiàba vàrtam rà. Aztàn màr csak magamnak akartam bebizonyitani, hogy rendben vagyok.
Felértékelödtek a pozitiv vélemények, de nem lettem függövé tölük.Jàrtam a sajàt utamat, Hàlàsan gondolok vissza a sok sok évre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése