Telefonon kaptam a hirt, hogy fiaim édesapja, férjem, 40 év együttlétünk utàn eltàvozott a jobb hazàba. Uton voltam magyarorszàgi hàzam felujitàsa miatt, mire hazaértem màr mindent elintéztek gyermekeim a bucsuztatàshoz.
Ma a mezopotàmiai kulturàkat olvasva talàlkoztam Gilgames nevével, akinek zürichi szobrànàl a toparton talàlkoztunk elöször, mikor az Egyetemi korussal elöször jàrtam Svàjcban.
Miért kellett Gilgamesnél ma épp kikötnöm? Mert a kertem öntözését, a viz gyüjtését és felhasznàlàsàt kellett a kertépitövel ujra megbeszélni. Megigértem neki, hogy utànanézek annak az ösi kulturànak, amelyik képes volt még a reggeli harmatot is összegyüjteni, hogy megteremtse a lét feltételeit. Ime a kertet ilyen csodàlatos ösi kultura bölcsességének tudatàval tehetem termékennyé, talàn a fiaimnak? Nem tudom, de làtom a hatalmas krizist, ami a földrészt fenyegeti és nem tehetek màst.
Ma kaptam hirt arrol is, hogy szeptember 7-én kerülnek a napelemek a felujitott tetöre. Tehàt nem csak a viz, de az energiavàlsàg érdekében is ma jogos megemlékeznem arrol az emberröl, aki lehetövé tette, hogy megtehessem ezeket az élethez szükséges lépéseket. Legyen àldott az emléke!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése