Ma igen nagy felfordulàst okozott a tartàlyok érkezése, mert a szük kis utcàban csak ugy tudtak leàllni a teherautoval, ha hàtrafelé, menetirànnyal szemben jönnek be. Ki sem mertem menni, csak akkor, mikor màr mindenki eltünt a szinhelyröl. Két harcos katonàm elintézett mindent, majd beszàmolnak, ha jönnek holnap reggel 6-kor dolgozni. Nem csak hasonlat volt a megnevezésük, valoban tartalékosok és remek kondicioban vannak. De àtvitt értelemben is harcosok, mert a szàrazsàg is öl, amivel szembeszàllni nem kis dolog. Minden elismerésem!
A reggelem a Hévizi toban töltöttem, arrol sokkal szebb képeket tudtam volna betenni, mint pl. a csodàlatos fecskéket, ahogy bucsuznak a fészektöl, amiben születtek! A legkedveltebb hely a hangosbemondok fölötti rész, ahol 3 fészek is van, de a hidak alatt is hatalmas volt a forgalom. Szinte àjultan figyeltem a hatalmas tempoban siklo szàmtalan kis életet és egynek éreztem magam velük. Az ujjàszületésben hivök mondanàk erre, biztos fecske voltam elözö életemben....
De nagyon szeretem a kisvöcsöknek nevezett vizi madarat, amelyik kicsit uszkàl, majd lebukik a mélybe és ki tudja hol jön ujra fel. A viz hordozott, teljesen ellazultam és csak a létet élveztem, a kék eget, a hatalmas fàkat a parton és a csodànak része lehettem.
Apàm, ha jol érezte magàt, azt mondta: nem cserélnék a beteg kinai csàszàrral sem. Most sem értem, miért pont a beteggel nem, de ma ezt kellett volna mondanom neki, hogy értse a jodolgomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése