Kinn és benn

Közeledik a triennale megnyitàsa, egyre több uj müalkotàs a helységben. Most épp ez a felàllitott csoport, ami nem teljes, mert szemben még 2 figura van, foglalkoztatta a fantàziàmat. A kisgyerekeknek a sötét rés épp elég nagy ahhoz, hogy beférjenek a belsö térbe. Nekem elsöre Anonymus jutott eszembe, öt a Vàrosligetben ismertem meg gyerekkoromban és az ölébe kapaszkodtam, hogy halljam mit mesél.  Ezek a szobrok belül üresek, nem titokzatosan névtelenek.

Itt a Leonhard templomban a freskok a legszebbek. Több, mint 500 éve kerültek a falakra és azota gyönyörködhetünk az arcok szépségében, tisztasàgàban.

Ma is beszélnek ezek a festmények, ha halvànyabbak is lettek annyi évszàzad utàn.

Végül 3 foto, ugyancsak kinn és benn, de minden müvészi ambicio nélkül....

Aristid az üvegfalon belül a macskatoronyban pihen

teljes megelégedéssel

de azt, hogy a balkonra kimehet azt egyedül nekem köszönheti, mert minden ellenàllàssal küzdve elértem, hogy macskahàlo védi a lepottyanàstol. A szépség szeretete és az élet szeretete össze kell tartozzon, ez érvényes a szabadtéri szobrok és középkori freskok  esetében is, ez hol sikerül, hol nem.....