Emlékezés egy renovàlàsra

Még eltüzelni sem érdemes,
ami egyszer erős volt
és kiválasztott arra,
hogy a padlót rászegeljék
és a terheket hordja
egy fél évszázad idejére.
Finom porrá esik szét,
mintha már mindegy lenne neki.
Hány szú rágta éjjel nappal.
Tűrte megadással,
hisz mit is tehetett volna.
Hol vannak kínzóid,
merre távoztak, mikor idejük letelt
és több lyukat már nem rághattak beléd?
Titokban romlottál meg,
mindent takart a máz,
amit rád kentek
a felületes csiszolás felett.
De meghallottam sírásodat.
Mikor éjjel jajgattál
a macska finom tappancsai alatt,
szólítottál: gyere.
Megszámolhatnám sebeidet?
Aligha.
Mint csillagok az égen,
számtalanok.
Mindig emlékezni fogok rátok:
öreg szúrágta lelkek.