2016. október 6., csütörtök

Utak

Ezt a rendkívüli képet nem én fotóztam, hanem pár hónapja az örök hazába költözött barátnőm. Utazott, míg csak tudta a kemoterápia mellett is. Nekem nagyon sokat mond ez a kép.
Talán erről most röviden.
Rögös, nehéz út áll előttünk, az út vége nem látszik, teljes bizonytalanságban tart, de a távolban ragyogó kék égbolt és távoli hegyek ragyogása havas csúcsokkal.
Anita végigjárta az utat, új élettapasztalatnak nevezte a szörnyű diagnózist amitől más összeomlott volna.
Várok a behívóra, még semmit nem tudok, mikor indulhatok, de készen állok és bízok benne,hogy a nehézségek nem lesznek nagyobbak az erőmnél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése