Felvettem a harcot, de még messze vagyok a győzelemtől.
Mikor ideköltöztem, megtudtam, melyik kerítésromot vettem meg jó pénzen, a jobb oldali szomszéddal határost.
Azonnal építettem újat, úgy, ahogy kell, megkímélve a betonoszlopokat, összekötve őket betongerinccel, kifeszítve szép új kerítéshálót felettük.
A szomszédasszony telkét és házát a szükséges óvatossággal szemléltem, hogy békében élhessem le öreg napjaimat
2-3 éve az amúgy sem túlzottan beszámítható asszony bénulással kórházba, majd otthonba került, az örökösök azonnal itt voltak, de a néni nem volt hajlandó gyorsan meghalni. Ezért aztán híre hamvuk sincs azóta. Csak a gaz és bokrok, fák nőttek vad örömükben a háborítatlanságukban, engem egyre nagyobb gonddal terhelve.
Elhatározásom meggondoltabb már nem is lehetett: ki kell irtani az aljnövényzetet, ami meg a kerítésre nehezkedik azt kerti ollóval levágni.
A 65 méterből a fele kész, sebeim szépen gyógyulnak, magammal igen meg vagyok elégedve.
Takarítónőm elhatározta, hogy ő majd elmegy az önkormányzatra és megmondja, hogy a játszótéren unatkozó közmunkásoknak lenne itt mit tenniök. A számlát meg benyújthatják a tulajdonosnak, akivel valószínű már csak a túlvilágon fogok találkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése