Vasárnap van, nagy csend, csak a madarak ébredeznek.
Jövő vasárnap az alpesi hazámban ébredek, a napkeltét nem a horizonton, hanem a magasban csodálva.
Addig egy remélhetőleg izgalommentes rakodás, utazás lesz a hátam mögött és az elvégzett munka öröme, fáradtsága.
Az ott töltött hét minden napjára készek a programok, pedig a legszívesebben csak nagy sétákat tennék odafigyelve a belső hangra, mit akar mondani nekem.
Az unokák virágai kinyíltak mára:
Három szín, három karakter. Elgondolkoztam, melyik miért tetszik.
A fehér a legerősebb, a legóvatosabb.
A rózsaszín már teljes pompáját mutatja, gyönyörű, de féltem.
A sötétvörös szenvedélyes, sokat ígérő, csupa báj, gyorsaság.
Így látom őket emberközelben.....
Ma reggelre újabb virágokat nyitott a bokor
és a birsfácskák is hatalmas virágcsokorként ragyogtak a reggeli napfényben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése