Most egy csodálatos emberről írok, aki haldoklik, vagy már át is ment a szivárványhídon. Nem tudom.
Csak azt, hogy életem hatalmas ajándékának érzem barátságát.
Értettük egymást akár szó nélkül is.
Hat hete ott ültünk a napos balkonon beszélgetve, tudtuk mindketten, hogy nem véletlenül repültem 2 napra 2000 km-t hozzá, hanem búcsúzni jöttem, miután megírta, hogy véget ért a kezelések ideje a reménykedéssel.
A fájdalmát enyhíteni az egyetlen alternatíva, ami maradt. Még erről is tudott, ahogy ezt eddig is mindig tette, keserűség nélkül, hálás szívvel nyilatkozni.
Pontosan felsorolta milyen gondos ápolásban van része, emlegette a morfiumot, aminek fájdalomoldó, boldogító hatását említette.
Köszönöm Anita, hogy példát adtál igazi emberségből.
Művészetedről, pályádról sokan fognak emlékezni, nekem a legszebb jutott, barátnőm voltál, igazi.
Csak 2 nappal ezután férje és két nővér társaságában eltávozott ebből a világból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése