 |
| Minden égtáj felé nyílnak ablakok a házban és így köröskörül tisztában vagyunk a helyzettel, látjuk ki érkezik, ki megy el előttünk az utcán, meg azt is, ha a szomszéd lyukas kerítésén át egy hívatlan vendég jutott a kertbe. Sötét felhők északon: a fővárosban valószínűleg esik az eső, nyugatról erős szél: itt a frontátvonulás. Nem kell kimenni ahhoz, hogy mindig tudjuk mi történik körülöttünk. Szegény vendégcicánk nem tudja, ő soha nem mehet ki, a szépségének a rabja, mint annyi ember a földön. Pedig mekkora ügyességgel tudna fára mászni, egy egeret elkapni, mindent felfedezni, ami az élethez tartozik! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése