"Minden elválás és búcsú: kis halál. És minden találkozás:
újjászületés."
Sem születni, sem meghalni nem szeretünk. Mindkettő
nagyon nehéz. Az egyik azért, mert nem tudjuk, hová
kerülünk és mi lesz velünk - minden új és ismeretlen még.
A másik pedig, mert nem tudjuk elengedni a régit.
Ragaszkodunk mindenhez, még akkor is, ha rossz, mert nem
tudjuk, lesz-e másik. Még mindig jobb a megunt keserves
régi, mint a semmi.
Világhírű zenebohócunk híres mondása: "Van másik!"
Láttad őt? Gonosz bohócok elvették tőle és összetörték a
hangszerét. Ott maradt szegény kifosztva, szomorúan, zen
e nélkül, de a kabátja alól mindig előkapott egy új hangszert:
kis fuvolát, kis trombitát, kis harmonikát, kis hegedűt, és
játszott tovább. Csodálatosan! A zenét nem tudták megölni.
Azt kiáltotta, boldogan és büszkén: "Van máááásik!" Mindig
van másik.
Tél után tavasz, éjszaka után reggel, betegség után
gyógyulás, és halál után új élet jön.
Húsvét van!
Nézd meg a fehér és rózsaszín virágos fákat, a rügyeket, a
sárga aranyesőt. Színes lett a világ és illatos. Érzed? Ez
nem csupán virágillat, hanem az újjászületés mámora. Az egész
természet azt kiáltja: VAN MÁÁÁÁSIK!
Friss! Új! Reménykedő! Élettel teli! Csukott arcodat fordítsd
az égre: újra meleg a nap, és langyos az eső. Érzed? Minden
újjászületik. Te is - csak vedd észre, kérlek! Hogy nemcsak
halál van, hanem születés is.
A feltámadás nemcsak a hívők ünnepe, hanem minden
emberé. A tiéd is. Rádöbbenhetsz, hogy erősebb vagy, mint
a halál, és arra is, amit az eredeti görög szó, az anástasis
jelent: "újra lábra állni". Benned van az erő, az Élet ereje,
hogy újra lábra állj. Élő lélek van benned, nem lehet téged
legyőzni.
Játszd tovább a zenédet! Szépen, vidáman.
(Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése