Anyámra emlékezve

Minden tárgyat kézbe venni, elgondolkozni eredetén, milyen gyakran használtam, milyen érzés köt hozzá, van e még jelentősége, vagy idővel teljesen közömbössé vált? Ez egy nagyon megterhelő, de kikerülhetetlen testi, lelki munka. 

Látom Anyámat, ahogy pamutmaradékokból négyzetes darabokat köt, aztán összeállítja egy melegítő ruhadarabbá, körbehorgolja az egészet, hogy szép legyen. Közben rám gondolt a messzire ment lányára. Sosem hordtam, ha ránéztem rossz lelkiismereten kívül nem sokat éreztem. Ez most fáj. Egy pamutszálat a macska kihúzott belőle, lelóg a földre, hív, hogy javítsam meg, mert olyan jó ha a fotel lábtartóján hideg lábamat melegíti anyai szeretettel.

Anyám a lakásajtó előtt apámra néz fel

A kioldódott fonal