Ígéretes május

Aki a cassis (fekete ribizli) lekvárt szereti, az tudja, miért csodálatos ez a bőven termő bokor a rengeteg apró bogyóval.

Pillanatnyilag ez az írisz virágzik, tehát nagy becsben van.

Nem tart sokáig, mire a ribizli zöldről pirosra vált és frissen vagy főzve élvezhetjük. Már nőnek a jövő évi terméshez a tövek, hatalmas erő van ezekben a bokrokban is.

Az ősrégi diófa idén sem hagyott cserben, a kert végén álló fiatal fákkal szemben, akik nem ilyen termékenyek.

A százszorszép még sosem virított ilyen erősen. Elragadó egyszerűségében, tisztaságában.

A többi már elvirított, a fehér annál pompásabban hordja hatalmas virágait.

A kert északnyugati oldalán a som és birs kivételével csak díszbokrok kaptak helyet.

A fiatal almafának kívánom, hogy egészségben növekedjen ezután is, hogy legyen télre is elrakható almánk.

Illatos császárkörte, amit a pusztulás széléről mentettünk meg, a jutalom nem maradt el.

A birs lassan elvirít, hatalmas fehér virágaiból még ezt sikerült lencsevégre kapni.

Már karó mellett állnak a paradicsompalánták, talán sikerül eltenni sok sok üveg paradicsomlét, aminél nincs jobb széles e világon.

A tavalyi 40 kg eper kemény munkával elért termés volt, de talán ezévben sem marad el és az egészséges levelekben, virágokban nem bízok hiába.

Íme az első eper, csak nőni kell még és pirosodni.

Virít a bodza is a kerti sövényben.

A százszorszépekkel búcsúzom  gyönyörű tavaszunkból.