Hívott a kert

Úgy érzem, hogy 7 év kellett ahhoz, hogy kezdjem érteni, amiről a kert beszél, végre taníthat élni engem. A diófához különös kapcsolatom van, de ezzel nem vagyok egyedül, sokat olvastam a hozzá fűződő történetekről, mondákról. Ez a diófa már akkor öreg volt, mikor Marika, aki már az unokáit neveli, még bakfislány volt. Száraz ágait nem kell bántani, leesnek maguktól, ha meg nem, akkor még levél is kiserkenhet belőlük. Itt csak 400 mm eső szokott egy szárazabb évben esni, de egy diófának a duplájára van szüksége, hát csoda, ha megszenvedi?
A bergensdorfi cseresznyefa még nagyon fiatal, de egyszer hatalmas lesz és majd kitölti a helyet, amit a jobb oldalon álló szerencsétlen, nem ide tartozó fenyőfa fog hagyni.

A szilvafa egészséges és erős lett ez évben, tele van gyümölccsel, szárítani kéne, amihez a legjobb mődot még meg kell találni.

Valóságos "ribizlierdő" lett a nyamvadt kis bokrokból, csak mosolyogva lehet rájuk nézni.

A második rózsa sem fiatal már :)

Két nappal később a rózsaszínűek is kezdtek nyílni.

Az egyetlen pünkösdi rózsa a kertben pontosan jött, pedig nem volt meleg.

A hatalmas szomorúfűz ölel, betakar, véd, mint egy anya.

A spirea idén virít először igazán szépen, mint a régi kertemben.

Tanulom a videózást, és már csak jobbak lehetnek :)

Amadeus nagyon szeret most kinn, főleg, ha nem kell egyedül lennie.