2012. július 12., csütörtök

Rajnaparti séták

Párhuzamok a végtelenben találkoznak. Semmire és mindenre gondolni, elfelejtve a mindennapokat csak egy apró kavicsként létezni a nagy folyó ifjú szakaszán, ezt az állapotot sírom vissza, ha a 8 éve készült képemet nézem. A koratavaszi kék égbolt tisztává mossa a fejet, a lábak maguktól teszik a dolgukat, a jövő tele ígéretekkel, kellemes bizakodással. Átérzem azt az igazságot, hogy nem a cél, hanem az út, ami egyedül fontos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése