Az ötletet, hogy ma a páváról szóljak itt e kép adta. Soha előtte nem láttam csak mozdulatlan szépségükben nyitott pávatollakat, annál meglepőbb volt, hogy repülés közben valaki a fenti fotót közreadta, ami nagyon megtetszett. Egyből a Felszállott a páva jutott eszembe, amit magam is énekeltem, de itt most nem a népdal és nem Kodály műve, hanem egy mai együttes, új megzenésítéssel.
Első fiacskám születésére sógoréktól finoman áttetsző zsebkendőt kaptam pávával, még ma sem tudom megfejteni a jelentését, de miért ne lehetne a kézenfekvő: szépséges a gyermek, büszke lehetsz rá... Az unokák szépségével már könnyebb a dolgom, csak kis válogatás és gyönyörködhetek bennük.
Ma reggel csak két kakas versenyéneklése szórakozatott. Az öreg azt dalolta kokkerekoooo (tai-ti-ti-taa), nagyon egyhangúan, unalmas kitartással, minden mélységet, magasságot mellőzve, a fiatalabb ritkán szólalt meg, de nagyon cifrázta és egy taktussal többet és igazi szoprán magasságokban, mint aki titkolja nemét, nehogy az öreg megtépázza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése