koldus gazdagon

Talán szóra sem érdemes. Még abba a közmondásba sem kapaszkodok, hogy aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Kapuzárási pánik? Hisz a nyár gazdag volt, a körte, késői alma még érik, de már annyi szépségnek vége: a cseresznyének, meggynek, a sárgabaracknak, a szilvának, körtének (a púpos fáról), a paradicsomnak, a krumpli is begyűjtve. Aztán megláttam a bodzabokrokat, már száradásnak indult bogyóival és a szomszédasszony őszibarackfáját. Jöttek a koldus ötletek. Leszedtem a bodzát, be a szaftoló fazékba (amit már egyszer bemutattam, sokan pálinkafőzőnek nézték:) és lett 3 liter sűrű édes gyümölcslé csattos üvegben! A maradékot már sikerült eltüntetni kis citrommal, ásványvízzel, remek ízű és nagyon egészséges! A szomszédasszony meg düledező viskójában ül és a kertje olyan, mint egy hulladéktelep, a fák nem érdeklik. Pedig mennyi őszibarackja termett, néztem, néztem. Aztán a nagy teher alatt egy ág letörött. De sajnáltam. Pedig nekem tört le. Áthullott olyan kilónyi a kertembe. Reggel halkan összeszedtem és bár rémesen néztek ki, de csodálatos lekvárt főztem belőle. Mit gondoltok, ha átvinnék a szomszédasszonynak egy kis üveggel belőle, odaadná e magától (hogy ne kelljen kéregetni) a többi őszit is? Mert eleinte nem köszönt vissza, én meg elkezdtem neki köszönés után kicsit dumálni, mint aki szelídíteni akar. Koldussá kell lenni, hogy sebzett lelkekhez közelebb kerülhessünk?

P.s.A kerítésnél átadtam egy üveggel a frissen készült őszibarack dzsemből, láttátok volna a meghatottságát!!!! Érdemes volt! Azt hiszem folyt.köv.:)))