2011. augusztus 8., hétfő

Így is ráz, úgy is ráz

A törzsközönség már várta, mikor a szomszéd kocsi ajtaja kivágódott és a vonat újságárusa elrikkantotta magát. Nem az újságok nevét sorolta, hisz csak egyféle volt neki, hanem a leginkább igaznak érzett és derültségre okot adó életfilozófiát adta tudtunkra alkohollal, cigarettafüsttel kevert kora reggeli kábulatban, mindenki számára érthetően: "így is ráz, úgy is ráz!" Kedves  ember volt, az ingázókból élt, akik ápolatlan külseje mögött felfedezték a filozófust, elbeszélgettek vele szívesen, még azt is tudták, hogy a lánya orvostanhallgató. Csak vele volt teljes a létszám, senki nem szállt be másik vagonba, mintha erre magasabb hatalmak kényszerítették  volna a tatabányai gyors utasait, akik friss diplomával így próbáltak a főváros közelében maradni, ahol otthon voltak ugyan, de pesti állást még csak meg sem próbálhattak megpályázni. 
Mivel telt az idő ? Thomas Mann Varázshegyét olvastam, kiterjedt levelezést folytattam és néha elbeszélgettem, megfigyelőként éltem, aki pontosan tudta, ez csak egy rövid felvonás lehet, a színpadot akkor hagyom el, amikor annak itt az ideje, hiszen csak a változás állandó és közben: "így is ráz, úgy is ráz".

Hermann Hesse:
Lépcsők


Ahogy a virág hull, s ifjú öreggé lesz:
a maga idején borul virágba
minden erény és bölcsesség, az élet
minden lépcsője, s nem tarthat örökre.
A szív a lét minden hívó szavára
legyen kész, hogy búcsúzzék s újrakezdjen,
mert így tud majd csak más, újabb körökbe
belépni bánat nélkül, bátorsággal.
És olyan varázs él mind a kezdetekben,
Amely megvéd s élni segít szavával.

derűsen lépjünk ki terekből terekbe,
ne válasszuk egyiket sem hazánknak,
a világszellem nem köt, nem határt szab,
de kitágít, lépcsőkön fel, emelve.
Alig miénk az otthon biztonsága
egy életkörben, már a petyhüdés jön:
csak ki mindig kész útra, indulásra,
szabadulhat a bénító közönytől.

És úgy lehet, hogy a halál órája
is új terek felé küld megifjulva.
Hív bennünket a lét szava mindig újra...
Fel hát szívem: búcsúzz új gyógyulásra!

(Keresztury Dezső fordítása)

6 megjegyzés:

  1. Örüljünk hogy már elmúlt! Szerencsésebb utakat jártál be! A mának nagyon örülni kell, változott a színpad,új utak nyíltak meg, szerencsére Neked!!

    VálaszTörlés
  2. Marikám, akkor is, ma is örülök a pillanatoknak, amik szépek! Minden reggel új utak nyílnak, ahol még sosem jártunk. Már idéztem Hesse gyönyörű versét, amiben erről van szó.

    VálaszTörlés
  3. Györgyikém!! Nemrégen találtam rá Hermann Hesse - re, és boldog vagyok hogy rá találtam. Olyan sok mindenkire kellene még rátalálnom. Nincs már időm!! Sokat segítesz nekem, " Fel hát szívem, új gyógyulásra".

    VálaszTörlés
  4. "csak ki mindig kész útra, indulásra,
    szabadulhat a bénító közönytől."
    Ezek a sorok lettek nekem vezéreim vagy egy negyed százada..:)

    VálaszTörlés
  5. Mindenki megtalálja a maga idézetét, ebben a versben minden megtalálható! Rád ismerek az idézetedről is. Örülök hogy vagy!!::))

    VálaszTörlés