2011. június 17., péntek

Pécsi kirándulás



Estére megérkeztünk Siófokra, onnan már „hazai pálya” várt és az otthon kényelme. A vendégek tiltakozása ellenére megtettük őket „háziúrnak”, míg a „háziak” a vendégház kicsit zűrös szabadságában is jól érezték magukat.
Az öreg cseresznyefa rekord terméséből minden étkezéshez jutott egy nagy tállal, megtelt a hűtőszekrény is, a madarak is jóllaktak. (Pihenj jól jövő tavaszig te nagylelkű életet adó).
Már a következő kirándulás izgalma lett úrrá rajtunk,  irány: Pécs.
 Ha nem hittem volna „ártatlanságomban”, akkor félve kérdeztem volna a recepción, hogy lenne e két szoba ezúttal is abban a  Pátria szállóban, ahol amerikai vendégeimmel már előző pécsi tartózkodásunk idején megszálltunk. Ehelyett kijelentő módban közöltem, hogy foglaltam itt két szobát.....:))) Persze a nevem alapján hamar kiderült, hogy ugyan már jártam ott, de foglalás nem történt azóta. Szerencsém volt, kaptunk helyet és az első séta előtt kis pihenéssel, elindultunk a látnivalók irányában, elsőnek a Jakováli Hasszán Dzsámit megtekinteni, ami szálláshelyünktől nem messze volt. Kedvesen fogadtak, miután a belépőt megváltottam, a zavarom csak a belépés után lett úrrá rajtam, mikor az iszlám 5 alapkövéről szóló kiállítást egy tükörpavilonban megláttam. Nem az izlám, hanem én magam és vendégeim miatt, hiszen mindenütt sokszorosan voltunk jelen és nehéz volt kiválasztani, melyik az igazi, és egyáltalán hogy jutok innen tovább??? Azért kijutottunk végül a kertbe, miután megcsodáltuk a dzsámi máig is használatban lévő termét.
Természetesen a székesegyházat is meglátogattuk, az ókeresztény sírkamrákat, este pedig egy szép kerthelységben vacsoráztunk a gyönyörű Óváros legszebb utcájában. Másnap  Vasarely kiállítás hatalmas élményként. (Legutóbb felújítás miatt volt zárva.) A világítástechnika csodájaként említeném, hogy életrekeltek a művész képei, mintha elöbb sosem láttam volna.
Természetesen Csontváryt sem hagytuk ki, bár az ő megértése előfeltételekhez kötött, annyira egyedülálló művész, akit vagy szeretünk, vagy nem.
Visszafelé Mánfán belestünk egy árpádkori templomba, még jó, hogy rések voltak az ajtón, ha már az autót nem kíméltem az odavezető rémes úton, de az eső miatt ázni sem volt kedvem...

2 megjegyzés:

  1. mi már néhányszor voltunk Pécsett, de a Vasarely, a Csontváry és a város hangulata mindig nagy élmény.

    VálaszTörlés
  2. m.k. örömömre szolgál, hogy eszedbe juttattam...Képeket majd utólag teszek be, az én gépem épp sztrájkolt...:)))

    VálaszTörlés