2011. június 20., hétfő

A látogatás vége

Pontosan betartották a fürdőzés idejét. Mikor felállt a rangidős, a többi utána szépen sorjában, majd elindultak haza.


Salföld házait nem akárhonnan fotóztam. Az árnyék elárulja, hol ültem:)


Ő a lábamnál ült és egy pillanat alatt meghódított. Nem csoda, mindig megcsodáltam a mudit, ez egy lánykához tartozott, akinek az apja ért a kutyaneveléshez (is).


A mozgásban levő színhely fotózásra. Az egyik egy tapasztalt , ősöreg paripa, a másik nagyon fiatal, de jó tanuló. A hepehupás utakon még csak fel sem borultunk, pedig néha tartottam tőle.


Ezt a házat mindig észre kell venni, mert gyönyörű!
A kocsikázás célja a kőkúti romok, ahol régi idők tanújait szemlélhettük.




Kis Balaton szépségei nyáridőben.





Velük kezdődött a beszámolóm, és íme a bizonyíték, hogy túlélték a kalandos és nem könnyű utakat velem.:)

6 megjegyzés:

  1. Nagyon jól éreztem magam veletek, csodálatos tájakon jártatok, végig veletek voltam, nagyon kár, hogy vége van. Örülök, hogy meg ismerhettem a barátaidat is, ölellek, és köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Marikám, szeretettel ölellek én is! Utazni csak így szép, baráti társaságban! Köszönöm, hogy velünk voltál! :)

    VálaszTörlés
  3. Ez ismét egy jó séta volt :)
    Köszönjük!

    VálaszTörlés
  4. nfde, szívesen!
    Köszönöm, hogy Te is elkísértél! :)

    VálaszTörlés
  5. Gyönyörűek a képek!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  6. Annalíz, nagyon örülök, hogy tetszenek!! :)))

    VálaszTörlés