Konyhakert, gyümölcsök és virágok

Érik a gyümölcs

Fiatal almafa szép termése

A púpos körtefa ízes gyümölcse

Végre, végre! Érik az első igazi termés a barackfán!!!!

A teraszon nincs hely a felújítás miatt, az almafa alá kerültek az asztal és székek.

A hátsó kert a nyugati oldalon van.

A vendégház teteje készül

A látogatás vége

Pontosan betartották a fürdőzés idejét. Mikor felállt a rangidős, a többi utána szépen sorjában, majd elindultak haza.

Salföld házait nem akárhonnan fotóztam. Az árnyék elárulja, hol ültem:)

Ő a lábamnál ült és egy pillanat alatt meghódított. Nem csoda, mindig megcsodáltam a mudit, ez egy lánykához tartozott, akinek az apja ért a kutyaneveléshez (is).

A mozgásban levő színhely fotózásra. Az egyik egy tapasztalt , ősöreg paripa, a másik nagyon fiatal, de jó tanuló. A hepehupás utakon még csak fel sem borultunk, pedig néha tartottam tőle.

Ezt a házat mindig észre kell venni, mert gyönyörű!

A kocsikázás célja a kőkúti romok, ahol régi idők tanújait szemlélhettük.

Kis Balaton szépségei nyáridőben.

Velük kezdődött a beszámolóm, és íme a bizonyíték, hogy túlélték a kalandos és nem könnyű utakat velem.:)

Egy különös élmény

Hirtelen megláttuk ezt a pókot és tudtam, hogy ez egy nem mindennapi találkozás. Vajon mit jelent az a csodaszép festmény a potrohán? Le tudnám rajzolni? Hogy soha ne felejtsem el, egész közelről fotóztam, a fej és a fűszálat ölelő lábak teljesen egyek a környezettel, a rajz szembeötlik, megfejtésre vár.

Beszámoló 7.rész

Közbeszólt a vén cseresznyefa, ágain roskadásig tele sötétvörös, édes gyümölcseivel: engem miért nem látogattok? Nem vagyok elég szép? Vagy valami bajotok van a minőséggel? Zavartan dadogtam: csodálatos vagy és úgy sajnálom, hogy  csak nézhetlek. De látod, itt vannak a vendégek. Majd a seregélyek megeszik idén is a sok finomságot...

De még ki sem gondoltam mindezt, már ott állt Hannes, aki munkaruhába vágta magát és a létrát nekitámasztotta egy erősebb ágnak.” Jaj ne, még leesel! „ mondtam, de ő tántoríthatatlan volt elhatározásában, attól kezdve reszkettem, de úgy, hogy ne lássa.

Hedi meg egy magozó szerkentyűvel feldolgozta a rengeteg „nyersanyagot”, az én dolgom a mosás és hűtőbe való adagolás, szállítás volt. Még soha ennyi cseresznyét nem tettem el télre (a főzés csak azután történt, hogy elmentek és túl voltam a sürgős házimunkákkal.

Azért rendületlenül ment tovább az „ismerd meg hazádat” túra vendégekkel.Már szombaton az ebédet a halastavaknál élvezhettük, onnan Ozorára Pipo várát meglátogatni. Nekem lassan már inkább fizetést adnak , hisz a vezetési szöveget már kívülről tudom és közvetítem svájciul, amiért olyan kedvesen hálásak. A jegeskávé a régi falak közt kitűnő volt, estére már otthon pihenhettünk, az út olyan 40 perc kényelmesen.

Másnap késő délelőtt Tihanyba mentünk a komppal,

 megnéztünk mindent, amit lehetett. Nekem  ez az idegenforgalomtól elcsúfított gyönyörű félsziget régen jobban tetszett, mikor még visszhang volt és Illyés Gyula ott a magasban szemlélte a hajókat, közben megírta a Charon ladikján-t, ami mostanra nálam is aktuális olvasmánnyá vált..

Tovább utaztunk a Káli medencébe, ahol Salföldet akartam megmutatni.

A Salföld szép szürke marháiból

Ezt az aranyos csacsit sokáig fotóztam, ha már nem simogathattam meg...

Pécsi kirándulás

Estére megérkeztünk Siófokra, onnan már „hazai pálya” várt és az otthon kényelme. A vendégek tiltakozása ellenére megtettük őket „háziúrnak”, míg a „háziak” a vendégház kicsit zűrös szabadságában is jól érezték magukat.

Az öreg cseresznyefa rekord terméséből minden étkezéshez jutott egy nagy tállal, megtelt a hűtőszekrény is, a madarak is jóllaktak. (Pihenj jól jövő tavaszig te nagylelkű életet adó).

Már a következő kirándulás izgalma lett úrrá rajtunk,  irány: Pécs.

 Ha nem hittem volna „ártatlanságomban”, akkor félve kérdeztem volna a recepción, hogy lenne e két szoba ezúttal is abban a  Pátria szállóban, ahol amerikai vendégeimmel már előző pécsi tartózkodásunk idején megszálltunk. Ehelyett kijelentő módban közöltem, hogy foglaltam itt két szobát.....:))) Persze a nevem alapján hamar kiderült, hogy ugyan már jártam ott, de foglalás nem történt azóta. Szerencsém volt, kaptunk helyet és az első séta előtt kis pihenéssel, elindultunk a látnivalók irányában, elsőnek a Jakováli Hasszán Dzsámit megtekinteni, ami szálláshelyünktől nem messze volt. Kedvesen fogadtak, miután a belépőt megváltottam, a zavarom csak a belépés után lett úrrá rajtam, mikor az iszlám 5 alapkövéről szóló kiállítást egy tükörpavilonban megláttam. Nem az izlám, hanem én magam és vendégeim miatt, hiszen mindenütt sokszorosan voltunk jelen és nehéz volt kiválasztani, melyik az igazi, és egyáltalán hogy jutok innen tovább??? Azért kijutottunk végül a kertbe, miután megcsodáltuk a dzsámi máig is használatban lévő termét.

Természetesen a székesegyházat is meglátogattuk, az ókeresztény sírkamrákat, este pedig egy szép kerthelységben vacsoráztunk a gyönyörű Óváros legszebb utcájában. Másnap  Vasarely kiállítás hatalmas élményként. (Legutóbb felújítás miatt volt zárva.) A világítástechnika csodájaként említeném, hogy életrekeltek a művész képei, mintha elöbb sosem láttam volna.

Természetesen Csontváryt sem hagytuk ki, bár az ő megértése előfeltételekhez kötött, annyira egyedülálló művész, akit vagy szeretünk, vagy nem.

Visszafelé Mánfán belestünk egy árpádkori templomba, még jó, hogy rések voltak az ajtón, ha már az autót nem kíméltem az odavezető rémes úton, de az eső miatt ázni sem volt kedvem...

Debreceni Nagytemplom

 

Sárospatak, Tisza Tokajnál

Hortobágy

Szombaton és vasárnap történt

Ezt a hatalmas vázát gondosan meg kellett nézni

A budapesti programok szombaton a Parlament megtekintésével folytatódtak. Értünk jöttek már 9 előtt, de eltelt egy kis idő, mire a csoportot összeszedték és egy remek angol-német nyelvű nyelvtanárnő vezetésével elindulhattunk a pompás lépcsőházban a kupola alá. Ilyen pompa a puritán Svájcban elképzelhetetlen, de gondolom nem csupán ebben a kérdésben vannak meglehetősen nagy különbségek. Azon meg sem lepődtem, hogy Mária Terézia képét az ülésteremben megláttam, hisz többek közt családom létében ő tette meg az első lépéseket J (a töröktől kipusztított területek német ajkú lakosainak telepítésével.).

A Kossuth térről a Nagyvásárcsarnok felé ballagtunk, ahol a város gyomrát szemügyre vehettük, ezt azt vásárolva a földi javakból.

Az Iparművészeti Múzeumot délután meg kellett nézni, hisz olyan közel volt a szállóhoz, aztán estére a Művészetek Palotájába mentünk  zenekari koncertre, Elgar, Mozart és Strauss műveit hallgattuk. A harmadik emeleten ültünk, az akusztika fantasztikus.

Vasárnap reggel a Zsinagógába mentünk, újra angol vezetéssel, amit vendégeim szintén követni tudtak. Így zártuk le a budapesti programot, hogy délután Debrecenbe utazzunk a kitűnő IC vonattal.

A parlamenti figurákból ez a pár került lencsevégre.

A csodálatosan szép kiállítás részlete

A zsinagóga és látogatói