Halottak napja (23+)

A rituàlékat , amennyiben nincs igazi belsö tartalmuk, nem tartom sokra.  Sorsom is kényszeritett arra, hogy a halottak napjàt màsképp ünneplem, mint ahogy az ismert, vagyis viràgot vinni és egy kis làngot gyujtani a sirokon. Egyszer összeszàmoltam, hàny orszàgba kéne utaznom és hàny temetöbe elmenni, képtelenség. 

Kis fehér màrvànykövekre irtam màr a neveket ugy 10 éve, aztàn azt az otthonomat is elhagytam, visszamenni a kövekért nem tudok.

Leültem, irni kezdtem mindazoknak a nevét, akikkel erösen összekötött az élet és màr nem tudom megölelni öket, sem beszélni velük. 23+ az eredmény szàmokban: 14 csalàdtag, 4 jottevö lélek, 3 akiket szerettem és 2 remek baràtnö.

Tovàbbà itt a +, amivel az ismeretlenek soràt jelöltem meg, akikröl nem tudok, vagy elfelejtettem öket.

Az iràs ezutàn kezdödött. Minden névhez irtam egy mondatot, amit boldogan mondanék, ha lehetne hozzàjuk szolnom.

Mikor elkészültem mindezzel, valami történt. A bànatomat felvàltotta a végtelen hàla érzése.  Nincs jogom, hogy az életem értéktelennek, értelmetlennek, semmisnek tartsam, ha ennyi nagyszerü ember tett értem rengeteget, ennyien tudtak szeretni. Becsüld meg magad, mondtam magamnak és elöntött a végtelen nyugalom.

Szeretlek, csodàlatos vagy ösz

Nem titkolom, az öszt nagyon szeretem! A bökezü ajàndékozot, a szelidet, a szinekben gazdagot!

A pazar aranyszönyeget, amit a fàk alà terit.

A megszàmlàlhatatlan szàllo leveleit, melyek a legszürkébb utakat is feldiszitik.

A nap ragyogo sugarait, melyek nem égetnek, mint nyàron.

Az édes gyümölcseit, melyekre egész évben vàrtunk.

Néha màr, ha körülnézek a parkban, nem làtok több làtogatot, csendesebb a séta, csak a szàraz levelek zörögnek a cipöm alatt.l

 

Kastélylàtogatàs

• 

 

Arany oktober és a nosztalgia vasut meleg kàlyhàval

 

Csak fél orànyira a két szinhely

A csend és a nyugalom vàr a parton. A tàvolban néhàny vitorlàs és a parton a viz csobogàsa. Mindez csak egy féloràs séta utàn.

Bezzeg szép kis otthonomban se csend, se nyugalom. A fiuk elmélyültsége müvészi munkàt eredményez, ebböl itt szobor lesz?

Döbbenten figyeltem erre az artista mutatvànyra is, mindezt furoval a kezében nem lehetett egyszerü dolog. Nem sok jövöt josolnék ennek a kapuoszlopnak sem, a tàmadàs felülröl érte.

A Balatonparton egy olimpiàn aranyérmes uszo szobra, aki Keszthelyröl indult a siker felé. Bizonyàra a magyar tengerben kezdte az uszàst, mekkora helyzeti elöny.

 

Az oriàskerék még egyben van, de màr közel a nap és darabokra szedik, majd elviszik telelni valahova. Tavaly is igy volt.

A kapubejàratot viszont olyan alaposan szétszedték, hogy  talicskàban vitték a legények a konténerhez. Lesz màsik.

 

Tévedtem

 Tavaly februàrban irtam ebbe a blogba utoljàra, mert ugy éreztem, hogy megérkeztem haza. Aztàn csak 5 honap mult el és ujabb költözés vetett véget ennek az illuzionak. Nem messze, Keszthely belvàrosàba a hires Festetics kastély szomszédsàgàba kerültem. A hàzat elötte 3 honapig szépen rendbehozta egy kivàlo ezermester, az eredmény lenyügözött. 

A közelmultban még egyszer probàra tettem a türelmemet önmagammal, és a 80.születésnapomon öcsémmel ellàtogattunk egy most restauràlt Festetics kastélyba Szigetvàrtol pàr km-re. Még nem készült el teljesen és a ragyogo kép, amit érdemes volt megnézni, a szigetvàri gyogyfürdöben meg érdemes volt fürödni, teljesen elhalvànyult, mikor végiggondoltam, hogy a mostanra szépen kialakitott életformàt és megmaradt emlékeim nagyrészét nem ohajtom felàldozni bizonytalanért és nagy àldozatok àràn.

A tévedésem belàtom, hazaérkezés csak az örök hazàban lesz, addig,  meg érvényes a "hazafelé". Tehàt itt folytatom és a közjàték a màsik blogban tanulsàg lesz, arra figyelmeztet, hogy az élet csupa vàltozàs azért, hogy formàlodjunk, elkészüljünk a hazatérés napjàra.

Minden napomat annak a 10 pontnak a leiràsàval zàrom, amiért hàlàt érzek. Ez nem tür semmilyen negativ érzést lefekvés elött, a legjobb gyakorlat a lélek gyogyulàsàra.

Most épp a bejàrati kapu épül ujjà, a régi eltàvolitàsa utàn. Nem egyszerü, mert igen tartosra sikerült vasbeton elemekkel. Nem hiusàg vezérelt, hanem az a kivànsàg, hogy az utcai parkolàs helyett be tudjak jönni az udvaromba, a hàz mellé az autoval.

A kertépités, àtalakitàs marad jövö évre feladatnak, nehéz szabad munkaeröt talàlni, de a remény hal meg utoljàra.

Az unokàk most nem tudtak jönni az évfordulora, de februàrra kaptam igéretet. Nagyon vàrom öket.

Az "Ulmer Schachtel" Elödökröl befejezésnek

Mikor ezt a képet megkaptam, értetlenül néztem, mi lehet.
Aztàn jött a magyaràzat.
Maria Terézia parancsàra lettek ezek a hajok épitve Ulmban, hogy a földig rombolt, lakossàgàt elpusztitott magyar falvak helyén német betelepülöket telepitsen. Ma nemes egyszerüséggel mindet svàbnak titulàljàk, pedig sokkal összetettebb volt az a népesség, amelyik utra kelt.
Egy biztos, hogy hetedizigleni elödeink apai oldalrol egy ilyen "ulmi dobozban" keltek utra egy jobb élet reményében, hisz a kiràlynö sok igéretet tett: naponta egy arany pénzecske, adomentesség, föld. 
Magyarokat nem telepitett a kihalt részekre, hisz a magyar vért is szeliditeni akarta az uralkodonö, hàt ilyen szeliditett példàny lennék én is…..