Tavaly februàrban irtam ebbe a blogba utoljàra, mert ugy éreztem, hogy megérkeztem haza. Aztàn csak 5 honap mult el és ujabb költözés vetett véget ennek az illuzionak. Nem messze, Keszthely belvàrosàba a hires Festetics kastély szomszédsàgàba kerültem. A hàzat elötte 3 honapig szépen rendbehozta egy kivàlo ezermester, az eredmény lenyügözött.
A közelmultban még egyszer probàra tettem a türelmemet önmagammal, és a 80.születésnapomon öcsémmel ellàtogattunk egy most restauràlt Festetics kastélyba Szigetvàrtol pàr km-re. Még nem készült el teljesen és a ragyogo kép, amit érdemes volt megnézni, a szigetvàri gyogyfürdöben meg érdemes volt fürödni, teljesen elhalvànyult, mikor végiggondoltam, hogy a mostanra szépen kialakitott életformàt és megmaradt emlékeim nagyrészét nem ohajtom felàldozni bizonytalanért és nagy àldozatok àràn.
A tévedésem belàtom, hazaérkezés csak az örök hazàban lesz, addig, meg érvényes a "hazafelé". Tehàt itt folytatom és a közjàték a màsik blogban tanulsàg lesz, arra figyelmeztet, hogy az élet csupa vàltozàs azért, hogy formàlodjunk, elkészüljünk a hazatérés napjàra.
Minden napomat annak a 10 pontnak a leiràsàval zàrom, amiért hàlàt érzek. Ez nem tür semmilyen negativ érzést lefekvés elött, a legjobb gyakorlat a lélek gyogyulàsàra.
Most épp a bejàrati kapu épül ujjà, a régi eltàvolitàsa utàn. Nem egyszerü, mert igen tartosra sikerült vasbeton elemekkel. Nem hiusàg vezérelt, hanem az a kivànsàg, hogy az utcai parkolàs helyett be tudjak jönni az udvaromba, a hàz mellé az autoval.
A kertépités, àtalakitàs marad jövö évre feladatnak, nehéz szabad munkaeröt talàlni, de a remény hal meg utoljàra.
Az unokàk most nem tudtak jönni az évfordulora, de februàrra kaptam igéretet. Nagyon vàrom öket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése