Kedvenc idézeteim: Konfucius +Weöres

Ma egy kínai bölcs és egy jó barátom szavait ismételgetem magamban.

Konfuciustól azért, mert a tapasztalat fölényéről , amire olyan sok idős ember büszke kissé más a véleménye.

Az okos cselekvésnek három módja van. 

Az utánagondolás, ez a legnemesebb,

az utánzás, ez a legkönnyebb,

és a tapasztalat, ez a legkeservesebb.

Jó barátom szavait egy régi levelemben találtam meg. Gondolom a hazáról, ahol otthon vagyunk, sokszor szó esett köztünk. Azt mondta:

Azok szívében, akik szeretnek, vagyunk otthon, ott a hazánk.

Ebben megnyugszom, minden más meghatározás ehhez képest számomra csak mellébeszélés.


Weöres gondolatai végül:

Teljes bölcsesség a kőé s a meztelen léleké.

 A semmit-sem-tudás azonos a mindent tudással.

Menj a fényhez, de ne kérdezz tőle semmit. Akinek nincs szüksége arra, hogy kérdezzen: közös a felelettel.

Mihelyt okosabb vagy bárkinél: ostobább vagy mindenkinél. Hogy okosabb legyen, ezt jogosan csak a mester teheti, aki”okosabb”-ságából eredő ostobaságával tisztában van s akinek részéről a tanítás alázat: a hallgató bölcset alárendeli a beszélő bolondnak.

Az igazság, mihelyt kimondtad: már nem igazság; legjobb esetben is csak gyarló megközelítése az igazságnak.

A bölcs csak addig bölcs, ameddig hallgat; mihelyt megszólal, bolond, mert tápláló tudásának csak az emészthetetlen héját adhatja át."Ami ebbe a szerencsétlen héjba úgy-ahogy belefér: azt keresd, azt edd" - többet nem tehet

.

Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod, de önmagad mélyén kell rátalálnod.

Amadeus Hempereghy

Tíz éve vagyunk barátok, egymással mindig jól kijöttünk, ami nagy szó, mert egyikünk sem könnyű eset. De megbocsájtottunk, amikor kellett és örültünk a szeretetnek, ami minden napjainkat megszépítette.

Ha hívtam, jött, ha szomorkodtam, megvigasztalt, hosszú utamra is türelmesen velem jött, megbírkózott az ismeretlennel, harcba szállt, hízelgett, mindig megtalálta módját, hogy társalogjunk.

Ma dühösen itt hagyott. Pedig még sosem aggódtam ennyire érte. Pár napja elkerült, nem evett és a szokásos hófehér tisztasága sem volt sehol. Éjjel, furcsa hangokat hallottam, aztán csendben kiment, mint aki nem akar zavarni. Reggel hívtam a doktort, aki határozott mozdulattal megvizsgálta, hatalmas sebet talált a nyelvén. Telefonált a közeli klinikára, már mentünk is. Azonnal sorra került, összevarrták, amit lehetett, ájultan hoztam ki a karomban, itthon megmostam aranyos pofácskáját, párnára fektettem, vártam, hogy magához tér. Az első ébredése nem volt az igazi, összecsukódott, vittem a helyére. Másodszorra már éber volt és csak egyre vágyott, hogy szabad legyen, mintha azt mondaná: semmi kínzást, beavatkozást nem akarok többet elviselni. Megtalálta a pillanatot és elillant, ki az ajtón, át a harmadik szomszédba, ahol őserdei állapotok uralkodnak. Ott megtalálni szinte lehetetlen. Most várom, hogy jobb belátásra jusson, az élete függ tőle, de nem tudja. 

Így ügyetlenkedtem el egy nagy barátságot?

Láttam a tv-ben A "macskaműsort", akkor jutott eszembe, hogy portrét készítek az én kedvencemről, hisz nekem ő a legszebb és legérdekesebb. Senki sem ismer jobban, mint ő, jobb a modora, mint jó néhány embernek, kifejező készsége tökéletes, félreértések köztünk nincsenek.11 éve vittem haza, akkora volt, mint egy kis egérke, tele kullanccsal, egy nyávogó aprócska nyomorúság volt, csontig soványodva. Jó anyja voltam, 3 óránként (éjjel is!) kapott az üvegből inni, nedves vatta pótolta az anyai nyelvet. Aztán kinyitotta a világ legszebb kék szemeit és tudja azóta, kiben bízhat meg tökéletesen. Öntudatos, nagyon szociális, finom érzésű, de ragadozóösztönei is hibátlanok. Szép, mert egészséges és kiegyensúlyozott, őt nem rugdosták soha, az orvos megadta mindig az oltásokat, sőt 2x operálták is. 1000km utazás és 2 költözés van a hátunk mögött, semmi sem ingatta meg abban a hitében, hogy szeretve van. Ezért hívják Ama Deus-nak.






Mint egy kis egérke, akkora volt, mikor először láttam. Egyfolytában nyávogott, iszonyúan éhes volt. Az asszony magyarázta, hogy került hozzájuk, én meg mérlegeltem, mit is tehetnék. Tudtam, ha ott hagyom, hamarosan elpusztul. Így megkérdeztem, mit akarnak csinálni vele, hogy megmaradjon. Elmondtam, mit kéne tenni: 3 óránként apró kis cumisüvegből macskatejjel (=amiben a tejcukrot kivonták) itatni. Azonnal elálltak a tervtől, hogy megtartsák, én meg vihettem magammal egy megbeszélésre. Egész idő alatt nyávogott, elég furcsán néztek rám a kollégák...Aztán egy nagyon fárasztó hét következett. De hamarosan kinyitotta ibolyakék szemeit, elfogadott pótmamának. Azóta is tart ez a ragaszkodás, bizalom.






A szomszéd macskája: báró Hempereghy

 

Volt egyszer, (vagyis van) egy okos kis macska. A mesének még nincs vége, de mégis elmondom. Honnan tudom, hogy okos? Tudott disztingválni, ami nem csupán embereknél jele a gondolkozásnak. Sorsa nem indult rózsásan, gazdái sokra nem becsülték, jó ennek a lerágott csirkecsont is. ha már egy kis tejet is kap, legyen boldog és egerésszen. Aztán megismerkedett egy jól táplált, vidám macsekkal, akitől megtudta, hogy létezik jobb élet is. Együtt játszottak, sőt felfedezte a kertet is, ahol az irigylésre méltó társa még egerészni is megtanította. A gazdái gyakran elutaztak, kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy róla gondoskodjanak távollétük alatt. Akkor kezdett el kunyerálni, összetett mancsokkal, minden lépésnél hemperegve, szívfájdítóan. Az eredmény nem maradt el, mire gazdái hazaértek, szépen kigömbölyödött. Csak egy dolog bántotta őkelmét, hogy nem mehetett be a házba, ahol tanítómestere és annak gazdái laktak. Már egy éves is elmúlt, mikor a kérdésfeltevés a szomszédok közt elhangzott: elvihetjük e ivartalanítani és oltatni a macskájukat, mert bizony odaszokott és nem szeretnénk, ha határait markáns férfiúi illatokkal jelölné. Persze, beleegyeztek, hisz mi sem könnyebb, mint másik macskát beszerezni, ez már mindig így volt... Eljött az utazás napja, a kosár előkészítve, a mit sem sejtő kandúrka a szék alatt várta a reggelit. Várta, várta. 
Míg a jóléti macsek el nem mondta neki, mi készül ellene: tudod, semmit sem szabad enni operáció előtt. Nem hitte el elsőre, de a szokott reggeli hiányában meggondolta magát, jobb egy lerágott csont is, mint a semmi.
Az operálás elmaradt, a kosár üres, a doki várhat.
A mese vége ismeretlen, de így ismerem:
"és boldogan éltek, míg meg nem haltak."

Életrajzom zenei állomásai

 Az életem minden jelentős szakasza kifejezhető azokkal a remekművekkel, amik bennem uralkodtak hatalmasan.

 Első élményeim az operák világából Verdi, Puccini, Mascagni világa, a pubertás összes romantikus érzésével ajándékoztak meg.

Aztán jött az életre szóló szerelem Mozart zenéjéhez, úgy éreztem egy élet is kevés mindent megismerni, amit komponált. Egy kis ízelítő egy fantasztikus élményemből, amit mindig újra és újra szívesen hallgatok. Ezzel találkoztam a Műegyetem ismertető előadásán, ahova barátnőmmel mentünk, másképp jöttem ki, mint ahogy bementem.

Nem szabad a vizsgaidőszakok idején tökéletes kikapcsolódást jelentő Opera előadást, a Varázsfuvolát Mozarttól kihagyni. A "kakasüllőn" élvezhettem ezeket a felejthetetlen előadásokat.

Aztán kezdődött a főiskola idején az "énekesi karrierem". Az itt hallható Schubert misét Neversben énekeltük, 130 tagú nemzetközi kórus, ebből mi 38-an az Egyetemi Kórusból, a karmester azt mondta: úgy énekeljetek, mint a magyarok, aztán meghívott minket Svájcba, ahol zeneigazgató volt. Én a koncert után azt mondtam, most nyugodtan meghalhatok, ennél szebbet nem élhetek már át.

Az Appassionata számomra igazi előadója Richter. Ő 1967-ben járt Budapesten és ezt játszotta tökéletesen, Beethoven szenvedélyével. 

 Sok év telt el, mire végre a negyvenes éveimben felfedeztem Bach zenéjében magamat. Addig nekem csak az orgona mestere volt, az ellenpontozás utolérhetetlen és legnagyobb zeneszerzője, de érzések nem fűztek hozzá, inkább csodálkozó áhitat. Aztán eljött az idő, mikor ráéreztem, hogy a hegedű kettős koncert látomás, kimondhatatlan párbeszéd  két ember közt, akik ugyan más szinten élnek, de egymásnak mindent jelentenek. Mekkora fájdalom, mekkora biztatás volt nekem. Csak ezt hallgattam, szinte megszállottan az autóban hosszú időn át.

Megint 20 évvel később valami rejtett szépség bukkant elém, szinte a semmiből. Pedig bennem élt, csak nem tudtam. Újraélesztett, színessé tette és könnyűvé a búcsút aktív életemtől.  Ennek is minden hangját ismerem, végtelen sokszor hallgattam.

Igazságtalan vagyok azzal a sok nagyszerű élménnyel, amelyiket nem említettem, de határokat kell szabni és csak azok kerültek ide, amelyek kitörölhetetlenül belém robbantak, hordozom őket elválaszthatatlanul magamtól.

A csend

Ma egész nap vitában vagyok egy ismert személyiség bölcs mondatával, miszerint: zaj sokféle van, de csend csak egy.

Gyűjtöm a szinonimákat a csendre, mert állítom, hogy a csend sokkal több, mint a zajok hiánya. Az egészség is több, mint a betegség hiánya.  A szeretet is több a gyűlölet hiányánál.

A csendet emberi mértékkel tudom csak elképzelni, amihez érzékeny fülek tartoznak. Olvastam, hogy akiket elzártak minden hangforrástól egy idő után nem bírták elviselni az abszolút csendet.

Hova akarok ezekkel a gondolatokkal eljutni?

Zajos világban élünk. A városokban még a madaraknak is hangosabban kell kommunikálni, ha egymást meg akarják érteni.  A vitákban, ha az érvek kifogynak, akkor jön a hangerő. Egy amerikai iskoláról olvastam, hogy mikrofon kell a tanárnak, ha a zajban meg akarja értetni magát.

Szeretném a környezetem finom hangjait felvenni és kérdezni: ugye hallod a falevelek susogását, a madarak halk füttyszavát, a tücsök ciripelést.

Sokféle a lárma, a zaj, de az embermértékű csend is sokféle.
  Emlékszem a feleltetés előtti nyomott csendre, ahogy a tanár lapoz a naplóban, vagy a csendre, ha a telefon nem szólal meg a várva várt hírrel.
A vihar előtti csend, a koncert előtti csend, a hosszú pillantás csendje mind bennünk élnek szépséges vagy félelmetes változatokként egy témára.

Agytréning

Most olvastam, talán másnak is tetszik....

Napjainkban inkább a testedzésre koncentrálnak az emberek. Pedig az
agytréning is fontos annak, aki nemcsak fizikailag, hanem szellemileg
is fiatal szeretne maradni.

 Minden embernek 15 milliárd agysejtje van, annyi "elektromos
kapcsolattal", mint amennyit ezer város birtokol. A fül 1600 különböző
frekvenciát hall. Minden látóideg 800 ezer rostja több információt
továbbít a 132 millió sejtből álló retináról, mint a világ legnagyobb
komputer-rendszere.

 A modern gerontológia két, feltűnést keltő felfedezést tett: az ember
tovább fenn tudja tartani agyának képességét, mint ahogy eddig
gondolták, és így szellemileg fiatal maradhat, egészen a késő
öregkorig.

 Mese, hogy a "szürke agysejtek" állandóan pusztulnak. A Hooper-Teresi
amerikai tudóspáros rájött, hogy aki az agyát intenzíven használja, az
megállítja az agysejtek "zsugorodását".

 A használatban lévő sejtek és struktúrák megvastagodnak, mint az
izmok. A következménye az, hogy okosabbak leszünk.

 Eddig a tudósok azt hitték, hogy az idegsejtek felelősek az
intelligenciáért. Most már tudják, hogy a gliasejtek (fehér agysejtek)
is jelentősen befolyásolják a tulajdonképpeni információs és
gondolkodási folyamatot.

 Miért forradalmiak ezek a felismerések? Mert új, speciális tanulási
programokkal kitolható az agy "elmeszesedése". A hetven éves
szellemileg ugyanolyan fitt lehet, mint a negyven évesek.

 Milyen a modern agy-aerobic?

 Vera F. Birkenbihl Németország vezető agytrénere. Az elmúlt években ő
látta el tanáccsal a BMW, a Siemens, a Henkel, a Sony és az IBM
menedzsereit. Szerinte azoknak az embereknek, akik rossz emlékező
tehetségükről panaszkodnak, nincs igazuk. Csak rosszul használják az
emlékezetüket.

 Az Alzheimer-betegeknek a kilencven százaléka az utóbbi tizenöt évben
semmi jelentős, új dologgal nem foglalkozott. Mindig az azonos
"adat-autópályát" használják az agyukban, ahelyett, hogy újakat
építenének fel. A sejtek lassan elhalnak. Speciális technika révén
azonban új adat-utakat lehet kiépíteni, és ezzel az agyat fiatalon
tartani.

Tanulj képekben!

Ezzel a módszerrel fáradtság nélkül mindent meg lehet jegyezni, mert
összeköti a bal agyféltekét (= nyelv, logika) és a jobb agyféltekét (=
képek, érzelmek):

- Olvass tudatosan olyan cikkeket, amelyeket egyébként nem olvasnál
el. Így új adatvonalakat építhetsz ki az agyadban.

- Használd tudatosan a testbeszédet, és próbálj olvasni mások
gesztusaiból.

- Fordítsd meg a dolgokat: ha balkezes vagy, végezz bizonyos
feladatokat jobb kézzel (vagy fordítva, jobbkezesként bal kézzel).

Próbálj hátrafelé menni, és végezz olyan tornagyakorlatokat, ahol a
jobb és bal kezed, illetve a jobb és bal lábad teljesen ellentétes
mozdulatsort végez. Az agysejtjeid így aktivizálódnak.

- Gyakorold a képbeszédet. A hallott (olvasott) szöveget saját
emlékeid, élményeid vagy fantáziád alapján jelenítsd meg, gondold
végig, és így memorizáld. Amit így megjegyzel, azt soha többé nem
fogod elfelejteni.

Hogyan edzheted még az agyadat?

Az agyműködés javítása időbe telik. A jó hír az, hogy számos könnyen
elérhető módszerrel elősegítheted a javulást.

Az aerobic és bármilyen egyéb torna javítja az agyműködést. Napi 30
perc séta ötször egy héten stimulálja a BDNF (brain-derived
neurotrophic factor) molekula-képződést. Ez a molekula felelős az új
neuronok létrejöttéért.

Akkor is van megoldás, ha nincs időd (kedved) sétálni. A délutáni
szundikálás is sokat segíthet. Matthew Walker, a pszichológia
professzora és kollégái a Kaliforniai Egyetemről bebizonyították, hogy
a délutáni alvás nem egyszerűen helyreállítja az agyműködésünket, de
sokkal jobb teljesítményre vagyunk képesek alvás után, mint előtte. A
kísérletben résztvevő diákok között minden esetben azok a diákok
teljesítettek a jobban, akik 90 percet aludtak délután kettőtől
azokkal szemben, akik nem aludtak. De még saját alvás előtti
teljesítményüket is felülmúlták alvás után a diákok. Nem véletlenül
hozott létre szieszta szobákat a dolgozóinak a Nike és a Google is.

Viszont akár alvás nélkül is javíthatunk az agyműködésünkön, ha egy
kicsit pihentetjük az agyunkat. Néhány percre hagyjuk abba a munkát,
és ne járassuk az agyunkat, csak engedjük szabadjára gondolatainkat:
relakszáljunk! Ez a relakszációs üzemmód segíti a kreativitást.

Ha erre sincs időd, serkentsd az agyműködésed egy adag koffeinnel. A
koffein ugyan nem hat a kreativitásra, de élesebbé teszi az agyunkat,
mert növeli a neuronok közötti aktivitást, ami eredményesebb tanulást
biztosít.

A nyelvtanulás is nagyban hozzájárul agyunk karbantartásához. Miközben
az agyunknak folyamatosan választania kell a két nyelv szavai közül, a
problémamegoldó képességünk is fejlődik, illetve a figyelem
fókuszálása is könnyebben megy majd.

Tehát azért, hogy okosabb - és így fiatalosabb - legyél, a
következőket kell tenned: memória-gyakorlatok koffeinnel serkentve,
szundikálással és aerobic gyakorlatokkal keresztezve, de a figyelem
javítását elősegítő számítógépes tréningek alkalmazását, valamint a
nyelvtanulást se hagyd ki a repertoárból.

Alkibiadesz, Szokratesz Museion2000 és én

 Ma éjjel arra ébredtem, hogy szép kerek mondatokat látok keringeni az ágyam körül. Hát ti honnan jöttetek? Nem mondták meg, de egymás kezét megfogva táncolni kezdtek és mintha szemük sarkából engem figyeltek volna. Megfogsz minket, vagy hagysz tovább repülni, tetszünk e neked annyira, hogy nem felejtesz el reggelig?

Most majd kiderül.

Talán két éve volt. Legnehezebb feladatom volt a közeledő házeladás és költözés előtt a könyveket csoportosítani, melyik hova kerül a változások után. A legjobban azokért fájt a szívem, melyek a "Brockenhaus"-ba kerültek, ők ugyan senkitől nem vettek át könyvet, de tőlem igen, ebből látszik, nem akármit vittem oda, sok értékes, szép darab került a polcaikra. Közben elkezdtem búcsúlátogatásaimat is. Egyik barátnőmnél hasonló kirámolás folyt, egy nagyszerű Kulturmagazin, MUSEION 2000 kb.30 példánya az ajtó mellett. Kérdezi, odaadhatja e nekem? Ránéztem Alkibiadesz csodaszép márványarcára a címlapon és kényszer alatt azt feleltem: igen. Otthon szépen csomóba kötöttem, és cipelhettem a két költözés nehéz napjaiban ezeket is, hogy magamról mit gondoltam, az nyilvánvaló. Szép hazámban más gondok miatt ezek meghúzódtak egy kommód alsó polcán a múlt hét közepéig, amikor megoldottam a zsineget és először is alaposan megnéztem a témákat.

Zűrös időkben kerültem a gimibe, az szinte a véletlen műve volt, hogy reálba osztottak be, mivel a latinos osztályok már telítettek voltak, a beiratkozásnál inkább  barátságosan megbeszéltük, hogy elfogadjuk e a "maradékot", ahol a humán tárgyak elég szűkös helyet kaptak. Sajnos a hiányt sokkal később vagy sosem tudtam pótolni. Ez egy kis magyarázat arra, hogy a görög kultúra isteneit, irodalmát és műalkotásait nagy vágyakozással, de mindig messziről csodáltam.

Mint az Ezeregy éjszaka meséjében a hős, kiszabadítottam a szellemet a palackból, vagyis kibogoztam a zsinórt a kulturális  lapok körül és hiába mondta az óriás, hogy szolgálatomra áll, attól féltem eltapos, mint egy férget, aki eddig nem volt képes kiengedni őt rabságából.

Hirtelen összekapcsolódtak a régmúlt görög eseményei a ma aktuálisakkal. Platon leírása híres lett a  Kr. előtt 416-os  híres vendégség alkalmából tartott beszédekről. Az utolsót Alkibiadesz  Szokratesz dicsőségére mondta.

Alkibiadesz apja  korán meghalt és dór eredetű volt, édesanyja viszont jón, Athen legelőkelőbb családjából, nevelőapja  Periklesz.

A jón és dór háborúkban Alkibiadesz nélkül már hamarabb került volna sor a spártai kegyetlen hatalom átvételre, őt orvul meggyilkolták, Szokratesz megitta a mérget, miután előtte rágalmakkal elhalmozták, és a dórok elfoglalták a hatalmi pozíciókat Athenben.

Miért mindig a brutális, a vad erőszak, ami győz a humánus fölött?

A nők helyzetéről a régi görögöknél általános megállapítás, hogy jelentéktelen volt. Ez így nem igaz, mert nagy különbség volt ebben a kérdésben is a dórok és jónok között. Az erkölcsök romlásával, a művészeti, tudományos és filozófiai hanyatlással együtt lett a győztes hatalomban a nők kiszolgáltatottsága, lesüllyedése azzá, amit ma erről állítanak.

Most ennyit a rám zúdult anyagból, vissza már nem zárhatom a palackba a nagy szellemet, de nem is akarom, szeretnék elbeszélgetni vele, arról, hogy mit tart a mai helyzetről, a demokrácia , a nők emberszámba vételéről, a múló birodalmakról...

Egy biztos, megszerettem ezt a gyönyörű és okos Alkibiadeszt, egyszer jó lenne meglátogatni csodálatos márványszobrát, vajon 

Nevek fontossága

Magától értetődő, hogy nevünk van és elborzadva tekintünk olyan országokra, áldozatokra, akiknek nevét elrabolták, vagy ahol az árvaházakban a gyermekeknek még nevet sem adtak. Név nélkül senkik vagyunk, nem létezhetünk egy emberi társadalomban. Még az állatbarátok is tudják, ennek a jelentőségét, ha egy állatnak nevet adnak, csak ezzel emelkedik ki a névtelenek nagy táborából, és alakul személyes kapcsolat hozzá. A bibliai történet a kezdetekről arról szól, hogy az ember nevet adhatott a körülötte élő teremtményeknek.
Alapvető emberi jogainkhoz tartozik, hogy nevünk van. A személyiség kioltása, ahogy ezt  a Nirvána, mint „boldogságos“állapotot képzeli, a nyugati világban nem talált tetszésre. A vízcsepp, amely a tengerben feloldódik, keresztények és zsidók közt kellemetlen érzést vált ki. A névtelenek tengere negatív jelentésű, keserű tengerről van szó, ahol a lények névtelenül vegetálnak. A görögöknél Aphrodite kiszáll a keserűség tengeréből, vagyis életre kel azután, hogy a halottak birodalmában tartózkodott. Az apostoloknak szóló kinyilatkoztatás szerint meg: „örüljetek, mert nevetek a mennyekben felíratott“, tehát nem a Nirvánában való feloldás, hanem egy tökéletesebb életre való ébredés a cél.

Tanítványaimmal ismerkedve az első órákon mindig megkérdeztem, tudják e, hogy mit jelent a nevük. Ez ritkán fordulhatott elő, mert aztán mindenki sorra került a magyarázattal, sokszor hitetlenkedve vagy nagy nevetések közt. Mint Melanie esetében, aki hirtelenszőke hófehérke volt , neve pedig ennek ellentétét jelentette. Külön órán került sor azokra, akiknek nevéhez szép történet kapcsolódott. Rájöttek arra, hogy egy név több, mint valami divatos függelék, amit hordanak egy ideig.

Fiaimnál sokáig tartott, mire megéreztem az igazi nevüket. Az elsőszülött nevét nagy írók, gondolkodók, szellemek juttatták eszembe, akik hatással voltak a világra, hogy általuk jobb legyen. A másodiknál a testi, lelki erő jelentése, a segítséget adó ember ideálja volt eszemben. Mindkét esetben tudom, jó nevet választottam, nem bántam meg.