Farsang: a madárijesztő és a parasztbácsi

Saját készítésű kosztümben alakított két nagyobbik unokám adott téma szerint (parasztudvar) madárijesztőt és öreg parasztbácsit.

Hófúvás és napsütés

Búcsú a könyvektől

Az élet könyvek nélkül elképzelhetetlen. Minden életkornak megvannak a kedvencei, melyeket jó közelben tudni, mindig beleolvasni, amikor csak kedvünk van rá. Így gyűlnek össze, míg  aztán eljön az a  nap, amit előtte el sem tudtunk volna képzelni. Azt kérdezed magadtól, mikor volt utoljára kezedben Nietzsche, vagy a keleti szőnyegek ornamentikája avagy Mozart életrajzi regénye? Arról nem is beszélve, mikor akarod ezeket újraolvasni? Az egyiptomi fáraók korát, a beduinok életét, a római birodalom berendezkedését,, Jemen csodáit, Nubiát, Morgenstern verseit, Dosztojevszkij összest  említeném példának, hogy próbáljam megérteni magam és mentegetőzni. Elég volt! 435 kötet vár szerdán az elszállításra. Ami marad az legalább kétszer annyi, de azoktól most nem tudnék még megválni. Talán majd 10 év múlva?

Simontornya

Ma délelött várlátogatás volt a programon. Nem árulom el hol. Csak annyit, hogy több, mint 700 éves múltja van, sokszor lerombolt falait részben helyreállították, de úgy igazán nem éreztem magam otthonosan köztük. Nem messze a vártól egy szívemnek kedves költőnek  táblát állítottak, itt járt iskolába, otthona volt gyerekként e vidék. 

A vár egyik termében képkiállítást, másikban szobrászművész alkotásait lehet megtekinteni.
A Förster zongorán gémberedett ujjakkal még a legegyszerűbb futamot sem tudtam lejátszani, de szabad volt és nem tudtam kihagyni:)
A lapidárium széttört kövei inkább megkövesedett fákra emlékeztettek, mint szép boltívekre,
A címben szereplő szavakat pedig aki ki tudja bogarászni a képről, megtudja, mit is jelentenek: Sahi Zarbuzán...

Az idegenvezető szerint ez a terem hálószoba volt...brrrrr. viharos éjszakákon inkább fel alá sétálásra alkalmas terem, ahol csuda hideg lehetett...
A falakon a táj elegáns urai, hölgyei, akiket inkább sajnáltam kényelmetlen öltözékeikbe préselve, semhogy irigyeltem volna...

Vasárnap reggel

Februári havazás

Születésnapi ajándéknak kaptam a verőfényes októberben egy hószórót! Az igyekezet nemes voltáról meggyőződve bátran mosolyogtam, aztán kicsit kezdtem kételkedni, ahogy az idő múlt és a gyönyörű gép a kamrában türelmesen várt arra, hogy hasznos lehessen. Mind a mai napig. A nagy dolgokhoz idő kell. Aztán ahogy kinyitottam a szemem első volt, hogy felsóhajtottam: na, végre! Már nem hiába volt születésnapom, ma havat szórunk, ahogy az a nagykönyvben elő van írva! A szél persze most helyettem gúnyolódott és aminek jobbra kellett volna szóródni azt egy könnyed fuvintással körbeszórta, mintha forgószelet játszana!
Nagyon tetszett a szúnyoghálón át a táj, mert a hópihék ráültek, mint hófehér pöttyök, így már egész más  őket fotózni, mint röptükben.
Ilyenkor derül ki a határterületeken, hogy időjárásilag hova tartozunk, semmiképp sem, ahova a legnagyobb vészt jelző piros tolnai riasztásba, inkább a somogyi sárgához. Ha holnapig havazik, akkor a hószóró újabb bevetésre kerül, szabad csodálkozni!

Vasárnap reggel enyhült az idő, kisütött a nap és az éjjel esett havat néhány fordulóval sikerült az útról eltávolítani.

Nagyon tetszett a szúnyoghálón át a táj, mert a hópihék ráültek, mint hófehér pöttyök, így már egész más  őket fotózni, mint röptükben.
Ilyenkor derül ki a határterületeken, hogy időjárásilag hova tartozunk, semmiképp sem, ahova a legnagyobb vészt jelző piros tolnai riasztásba, inkább a somogyi sárgához. Ha holnapig havazik, akkor a hószóró újabb bevetésre kerül, szabad csodálkozni!

Egész éjjel verte a szél a körtefa ágait a ház oldalához. Ezt bizony ősszel le kellett volna vágni, a belátás későn jön, és hiába. Vadul fúj az északnyugati szél a délkeleti napsütéssel szemben, ezt lenne jó lencsevégre kapni! De nem olyan egyszerű a dolog. Csak sejteni lehet, hogy hol rohangál ez a fékezhetetlen bolond, még itt is, ahol igazán még csak nem is ijedek meg tőle. Más, amit a hírekből hallok, ahol utakat torlaszt el és más megbocsájthatatlant okoz, mert kedve így tartja. Aztán ne csodálkozzon, ha mindenki a pokolba kívánja őkegyelmét!