Ma egy érdekes műsor sorozatból làthattam egy részt, ami Svàjcot mutatta be . Akàr azok, akik kérdeznek döntéseim miatt, akàr én magam, örökké visszatérő téma; miért hagytam ott 40 szép év utàn azt a csodàlatos orszàgot, ahol nem csak befogadtak, de minden elismerést megadtak, .biztositva a tovàbb jutàsomat is.
Mi volt nekem fontosabb azutàn, hogy aktiv életem sikeresen lezàrtam? Miért kellett összepakolni és vàltoztatni akkor, amikor màsok màr csak a nyugalmat keresik és nem a bizonytalansàgot, a nyitott kérdéseket?
Ismerek itt egy asszonyt, aki nyugdíjas igazgató, akinek férje meghalt és 70 évesen lezàrtnak tekintette az életét. Nekem is eféle alternatíva volt lehetséges. De minden erőmmel tiltakoztam, nem és nem, kezdjük újra, még annyi szépséget talàlhatok, lezàrni majd az utàn is lehet.
Szeretem a függetlenségemet, szabadsàgomat, szeretem gyönyörü anyanyelvemet , a magyar költészetet és biztosithatok mindenkit (magamat is), hogy megfizettem érte busàsan. Nem kaptam ingyen. Ezt érdemes figyelembe venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése