Meleg tavaszi idő köszöntött rànk és ezt a Kastélyparkban ünnepeltem. Csukott szemmel az enyhe szellőt és a napsugarakat éreztem arcomon . Az arra haladok lépéseit és beszédét hallgattam a madarak tàrsalgàsàn kívül. Csak néha hasznàltam a szemem, inkàbb csak megerősíteni azt, amit hallottam.
Bàr érzékszerveink közt a szemet tartjàk a legfontosabbnak, nàlam inkàbb a hallàs, amit értékesebbnek tartok. A szem becsaphat, a fül soha. A beszéd làtàs hiànyàban a legfinomabb àrnyalatokra is képes, hallàs hiànyàban ez nem lehetséges. (Mindkét esetben a élet egész folyamàt tekintve)
A belső hang, a lelki történések úgy érzem ebben az érzésben erősítenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése