Végre elmentem sétàlni

Ma kisütött a nap és hivott sétàra. Igaz, hogy a teràpiàs cipöm még nagyon szokatlan és fàraszto benne a jàràs, ugy billeg mindenfelé, hogy örülök, ha megtalàlom az egyensulyt, ami a talponmaradàshoz kell, de mentem.
Az Alpokbol hazatérö tehenek kolompjàt is hallottam, aminek ellenàllni senki sem tud, aki egyszer itt él. Sajnos nem talàlkoztam velük, de igy a képzelöerövel is szép volt.
Kiértem a faluszélére onnan fotoztam a hegyeket, amik körbe vettek.Télen jàrtam itt utoljàra, akkor a földet még ho sem boritotta, most az ut mellett a hatalmas kukorica és répa termett.
Amit nagyon szeretek, üdvözölnek idegenként is az arrajàrok, bàr a fiataloknàl màr nem divat. Sajnos.