2018. szeptember 16., vasárnap

Dolce vita (krémes) az épitészetben

Amikor az ember vàlasztàsok sora elött àll, akkor elöfordul, hogy valamiben rosszul dönt. Ezért érdemes felirni fontos döntések elött, hogy mi fontos, mi kevésbé. Utolag kiderült, hogy ebben a szép faluban gunynevet kapott a hàz, ahova én beköltöztem, azonnal kifiguràztàk a farsangi versikék közt. Ahelyett, hogy ezen most bosszankodnék, elövettem a humorérzékemet, elöször is jot nevettem, majd ràjöttem, milyen elönyökkel bir ez az egyedi megnevezés. Krémes vagy szendvics a rövid vélemény, szoval ez nem illik ide, idegen. 
Folyamatban van a hely felfedezése, az emberekkel valo kapcsolataim bövitése, igy gyakori a kérdés: hol laksz? Mire én nagy mosollyal közlöm: a krémesben! Semmi utca és hàzszàm, ahogy az szokàs, mégis azonnal tudja mindenki, hol lakom. Aztàn megkérdezem, làttad e belülröl? Nincs ehhez hasonlo gyönyörü lépcsöhàz sehol, felülröl kapja a fényt és a csodàlatos szinek, formàk megunhatatlanok. Gyere, làtogass ide és nézd meg!
Talàn ha a szürke megmarad, nem itélkeznek ilyen keményen az itt lakok, de az ös öreg fa az utcàn a vörös leveleivel az épitészt merészebbé tette, igy lettek a vörös csikok a hàzra festve. 
Hàt idegen a sok régimodu hàz között, ahova ugyan màr néhàny sokemeletes lakohàz is került, de annyira a szokvànyos modon épitve, hogy észrevétlenek maradtak.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése