Kezdem azokat a notoriusan rendetlen embereket megérteni, akik félnek attol, hogy minden szépen elökészitve, befejezve ragyogjon körülöttük.
Most ahelyett, hogy elmennék kiràndulni a legmagasabb hegyre, ami körülöttem van azzal gyötröm magam, hogy hétfön indulàsra készen,"itthonom" és lelkivilàgom tisztàn kimondhassa: rendes ember vagy Györgyi, mindent megtettél, hogy az utad sikeres legyen.
Mi ez, ha nem egy kényszer, ami valamit befejezettnek akar làtni, ami nem az.
Mikor férjem halàla utàn a szekrényét ki kellett ràmolni, akkor ötlött belém, hogy talàn ez a rendetlensége volt, ami a reményt egy holnapban megtartotta: majd egyszer szépen rendbe teszel mindent.
Vagy inkàbb arra gondolt, minden hiàbavalo lenne, hisz ami nekem rend, az nem a tietek, ugyis eltünik minden. Visszatekintve bölcsnek làtom, szégyelem, hogy akkor ebböl semmit sem értettem.
Megprobàlom tehàt az elöttem àllo oràkat ugy eltölteni, hogy a belém ültetett vàgyat harmonia és tisztasàg utàn àtvàlthassam valos értékekké. Legyen békesség, tisztesség és sok sok szeretet abban, amit teszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése