Három nap még az utazás előtt, amikor már nem csupán a fejben, de a mindennapi készülődésekben is látszanak az utazási láz tünetei.
Ma reggel a svájci telefonom ébresztettem Csipkerózsika álmából, 3 hónappal azután, hogy használtam. Feltöltés, kontroll. Leteszem magam mellé. Aztán egyszerre megszólal. Hitetlenkedve nézem, majd felveszem, látom svájci szám . Egy hölgy kérdi, hol vagyok, mert náluk van a noteszom. Levegőt is alig kapok, hisz már teljesen lemondtam róla és egyáltalán honnan tudta a hölgy, hogy most hallani is fogom, ha felhív?
Összeszedtem magam és mondtam, jövök érte hamarosan, hisz a benzintöltő állomás legjobb barátnőm községében van, ahol legutóbb tankoltam, mikor átmentünk a Liechtenstein- svájci határon.
Igen, vannak csodák, kicsik és nagyok, nem szabad soha feladni, még egy notesz esetében sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése