Villámlátogatás

Elhatároztam, hogy ebben az évben nem a szokásos két körutazást teszem, egyet tavasszal, egyet ősszel, hanem mindent másképp csinálok. Repülés helyett inkább vonattal megyek és csak rövid időt töltök majd a másik hazában.

Az időjárásról nem vesztek sok szót, a képek is elárulják, hogy nem volt olyan, mint a képeslapokon szokásos.

A vasúti jegy azzal, hogy speciális úticélt választottam (Chur), nagyon olcsó volt. A szállást is privát háznál szerveztem, nem bántam meg.

Ebbe a kis városkába igyekeztem, szívesen fotóztam a rendkívül szépen renovált régi és az új házakat. Pillanatnyilag három nagy építési terület csak egyetlen utcában! 

A katolikus templom és mellette a temető bejárata a település közepén, egy angyal őrzi a nyugalmat a magasban.

Meredek sziklafalak közt vezetnek az utak a hegyi településekhez: Valens és Pfäffers felé, a kettőt szakadék választja el és hamarosan egy csodaszép híd köti össze, a tartóelemeket már szerelik.

A régi városháza, ahol ma a város könyvtára kapott helyet. Az 5000-nél több lakosú  városka ügyeit ilyen kis helyen már nem tudták volna intézni.

Betértem a legelegánsabb kávéházba, de csak a mennyezetet mertem fényképezni, nehogy indiszkrét legyek a halkan beszélgető reggelizők iránt.

Évente megrendezik a RagArtz nevű kiállítást, ami a legkülönfélébb szobrok elhelyezését jelenti a városka egész területén. Némelyik csak meglepő, a másik valóban tetszik, mint nekem ez a kék macska.

Az épülő házak közül ezt figyeltem meg a legjobban, sokat tudok róla és még többet fogok. Nem messze az állomástól készül, év végére fejezik be. Egyenlőre csak ennyit, majd később talán többet.