Március elején ízelítőt kaptunk a tavaszi napsütésből, a közeledő munkákról álmodtak már a nehezen ébredők is, akik nem estek neki azonnal lázas buzgalommal a szerszámos kamrát kiüríteni, ásni, nyesni, permetezni .
Aztán jött az északnyugati szél. Reggelre az ablakon át alig lehetett valamit látni az esőcseppektől a párába borult tájból, a szépen izzó napkeltét eltakarták a vastag felhők .
Mintha fejbe vágott volna ez a teljesen elvárható változás, türelmetlen, kétségekkel teli kedvetlenséggel tűröm az egészet. Ilyen könnyű préda az ember, hogy a sok megalapozott és jó tervét még a rossz idő is befolyásolhatja? Mint a medve, visszahúzódnék a barlangomba, hogy nagyot aludjak, elfelejtve a süvöltő szeleket kinn, kétségeket benn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése