Az élet ilyen törékeny

Ma reggel a betonúton láttam meg. Kiesett a fészekből, nem tudtam mást tenni, felemeltem. Minden tudás és remény nélkül. Átlátszó, törékeny, lüktető élet a kezemben.
Azt hittem, majd érte jön az anyja, egy fa alá tettem előbb az árnyékba, de nem történt semmi, csak a kis madárka rugdalta magát a fűbe, ahol gyíkok és hangyák vártak védtelen áldozatukra.
Gondoltam, szomjas lehet, fültisztítóval közelítettem csőréhez, míg észre nem vette, hogy valami történt. Legyeket fogtam, majd kis grízt főztem neki, éhesen tátotta hatalmasra csőrét, a pálcikát majdnem leszívta a torkára. Álmában repül, szárnyait verdesve, emésztése is működik. Holnap megyek és lisztkukacokat veszek, ha igaz, amit egy nálam többet tudó mondott, ezen él. Bár sikerülne életben maradnia! Ha igen, itt lesz róla később is kép. 

Csak három nap telt el, a ma reggeli kép róla ez.

Ma reggel is hatalmasra nyitott csőrével üdvözölte a napot.

Egyre merészebben, gyorsabban mozog, a kezemre mászik ügyesen.

A hatodik napon már igazi kis kamasz, aki rengeteget mozog, nő a tolla mindenütt és állandóan jár a csőre...

Egy hét elteltével már szépen tollasodik és tátja a csőrét állandóan

A tizedik napon

Csak 2 hét telt el és ma először szemlélhettük a fűben ugrálás örömeit. 

Reggeli napfényben