2013. október 7., hétfő

Akinek két hazája van...

Bizony nem mindig sikerül meggyőzni magam arról, hogy az "itt élned s halnod kell" parancsát meg tudom e tartani, hisz az elmúlt 5 itthoni év kudarcait, sokszor fenyegető magányát vagy kiszolgáltatottságát, a régi emlékek hatalmát kell mindig szembesítenem azzal a negyven évvel, amit sikeresnek és boldognak érzek. Ebben erősít meg fiaim, unokáim szeretete, mosolya, ragaszkodása.
Tehát előveszem a régi képeket és képzeletben ott vagyok újra a hegyen, ahol 5 éve búcsúztam.


Ősszel búcsúztam a hegyláncoktól, tengerszemektől egy órás út után. Lenn a Rajna völgye, a csúcs árnyékában készült a felvétel.

Egy pillantás a Pizol felé, aztán már indultam újra lefelé, mert októberben a hó mindennapos hideg valóság.

 Átellenben Flums sípályáival egy szép kis sétát tehettem a felvonó állomásától kiindulva. A fenyők közelsége, a csúcsok elérhetetlen messzesége adta az okot fotózásra, mindkettő kell ahhoz, hogy az ember jól érezze magát,




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése