Októberi búcsúzás a Balatontól

Siófok, hajóállomás.

A hajó végén, napsütötte padkán távolodunk a déli parttól. A partok csak halványan látszanak a párában.

A Balaton színe nem hasonlítható más vízekéhez, aki egyszer igazán láthatta, nem felejti el többet.

Az északi parton a templomtornyok jelzik hol vannak a települések. A világ messze van minden zajával, csak a gép egyenletes zúgását lehet hallani.

Megérkeztünk Füredre. A vitorlások pihennek, az utolsó virágok nyílnak, mintha nem is tudnák, nemsokára vége a csodának.

A bronzfigurák őrzik a nyugalmat.

A tó melletti étteremben még nincs vendég, a napon kellemes ücsörögni és teázni.

A fasor elején az egyszerűen szép szökőkút csobog.

A fiatal fasor az elnyíló rózsabokrokkal sétára invitál.

Az izmos legény a harcsával és félelmetes szigonnyal áll előttünk.

Tihanyból itt a hajónk a visszaútra.

Megérkezett a következő járat is Siófokról.

Mindjárt beszállhatunk. A fejekre vigyázni kell, aztán másodszorra mégis sikerül mindenkinek beverni az alacsony bejáratnál.