2012. szeptember 4., kedd
Kilenc diófa
Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton
kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam,
felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy
dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:
-Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli
patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret
eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról.
Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a
szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész
szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...
- Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem
a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót
és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokban nagyon hamar el tudom
adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha
nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak
tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És
most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis
facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára haza jön, el
fogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés
közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....
Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is
hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és
utasom a reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott az
ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye
csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat
ültette....
Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a
dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági
krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam
és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken
áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama
anyagi gondjaira.
Járható út... Megyek és én is veszek tíz diófacsemetét!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez nagyon szép! Most, hogy a terveink közé bekerült a helyváltoztatás szándéka, igénye, hogy ha sikerül új fészket rakni, mindenképp ültetek fákat. Érden, a régi otthonunk kertjében is ültettem Meggyet, barackot, körtét.....és egy diót is. Nem fogom megnézni őket már soha, nézni csak előre szeretek.
VálaszTörlésIgazad van! Mindig előre szabad csak tekinteni, aki visszanéz könnyen válhat sóbálvánnyá... Mi is sok fiatal fát ültettünk, mert az öregek részben betegek voltak. Ezen a nyáron a fákat is öntözni kellett, de a kúttal nem probléma az sem.
VálaszTörlésHa sikerül valami kis kertes házikóra szert tennünk, döntő szempont lenne az ásott, esetleg fúrt kút, no, meg a gáz. Nagyon 'megszokódott' ez a fajta kényelem, a fanyűvés már nem olyan vonzó időtöltés, mint tizenvalahány évekkel ezelőtt.
VálaszTörlésHáz/víz/néző ügyekben múlt hónapban kétszer is leruccantunk felétek, nagyon szórakoztató volt mindegyik utunk, majd, ha úgy adódik elmesélem, különös tekintettel a nagykónyi putrisorra... :-))
Valóban egy kút és gáz alapvető szükséglet, a nagykónyi putrisorban valószínű nem fordul elő....A háznézés nagyon szórakoztató dolog, láttam én is néhány igen különös példányt. A lényeg, hogy az ember tudja, mit is akar és mi az, ami lehetséges.
VálaszTörlés