Khalil Gibran: A próféta

És egy asszony, aki mellére csecsemőt szorított, azt mondta:
Beszélj nekünk a Gyermekekről.

És ő így szólt:
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának 
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, 
de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont,
de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, 
ahová ti nem látogathattok el, 
még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, 
de ne próbáljátok őket olyanná tenni,
mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, 
sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek
eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, 
és ő feszít meg benneteket minden erejével,
hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása
a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat
és az íjat, amely mozdulatlan.