Zivatar elött a kertben

 14:30 kor jött az első mennydörgés, majd a többi. De elötte  kert idill madarakkal, halacskàkkal, zümmögő méhekkel, virágzó gyümölcsfàkkal, "húsvéti haranggal" (Osterglocke), jàcinttal.  Most az esőcseppek kopognak  a  pàrkànyon, a parkoló autókon. 

Miért nem irigykedtem soha?

 

Ma este útra kelnek

 Nem :rteni kell, hanem csak szeretni, ebben pedig nincs hiàny. Az aranyos falen fajtàju kutyus is aranyos, a levàgott gallyak meg viràgaikkal tavaszt hoztak a hàzba. Ami a fiam fején eltünt, az sokszorosan megjelent az unokàm fején. Nekem furcsa, de ha ö igy szereti, hàt legyen.  Tud futkàrozni is a környéken két falun tul is jut, amitre én sosem lettem volna képes. 

Megint nem tudok igazàn aludni, ha ök a sötétben autokàznak, de ez az anyàk sorsa.

Holnap ilyenkor

 màr itt lesznek a hosszú út utàn elsőszülöttem és az ö màsodik fia: Thomas és Thierry. Velük érkezik két kis kutya, a cicàk otthon maradnak felügyelet alatt. Tabynak viszontlàtàs lesz, hisz onnan jött, de Dorka rejtőzködni fog és cseppet sem lesz boldog.  A vasàrnapi program megfelelő időjárás mellett  a Káptalantóti piac lesz, ahova szívesen megyek mindig látogatóimmal. 

Thomas màr alig vàrja, hogy làssa a meggyarapodott halàllomànyt a tavacskàmban, hisz az elsőket együtt vettük annakidején.   Ha maradna idő, a szigligeti vàrat is meglàtogathatnànk, sajnos kedden ök újra hazaindulnak, két egész és két fél nap, amit ajàndékba kapok tőlük.

Bernhard 55

 

Ez a fotó önmagàért beszél.

Boldogsàg sugàrzik róla és nem a beállított képek sivàrsàga.

A nevét ugy vàlasztottam, hogy kivàntam hogy legyen medve erős, Bärenstark. Igy is lett nagy örömömre.

Isten éltessen dràga kis fiam!

Az élet csodàja: tavasz

Ma megint ràcsodàlkozhattam a megújulás csodàjàra , a tavaszra. Akàr a kastélyparkban ültem le egy padra, akàr itthon a teraszon macskatàrsasàgban,  eltöltött valami nagy hàla azért, amit felfoghattam, a boldogsàgot, ami a levegőben van. 

A parkban egy arra haladó, kis 3 éves fiúcska is hasonlókképp  érzett, ràm nevetett és édesen üdvözölt. Nem tudja, de én màr megszületése elött örömmel vàrtam rà, mint új lakóra az utcànkban.  

A  kerti tavacskàban a halak is vidàman úszkálnak a sekélyebb és mélyebb  részek közt, a tél nem àrtott nekik, többen vannak, mint valaha. 

Holnap eltávolítják szorgos kezek a múlt szàraz gallyait és a galambgyilkos nyomait, a megemészthetetlen tollakat. Biztosan lesznek ezévben is fiókák. Már hallottam a közelben a hangjukat: megújulás lesz.

Az ültetésről majd fiam gondoskodik, aki egy hét múlva jön nagylegény középső fiàval.  Hosszú utat tesznek meg és sajnos nem maradnak sokàig. Minden csoda 3 napig tart, addig lesznek csak itt...

Az én 90. születésnapos barátnőm

 

Erna a hàboru utàn került édesanyjàval, Kato nénivel Budapestre, menekülniük kellett  a Bàcskàbol. Nagyapàmat ott ismerték meg, mielött ö àtköltözött magyar területre.  

Kato néni remekül varrt, igy tartotta fenn magàt. kapott a hàzban egy szobàt és Erna megismert engem négy éves koromban. Sürgősen meg kellett tanulnia magyarul, hogy iskolàba jàrhasson, ö volt életem elsö tanitvànya...

Csodàsan alkalmazkodott anya és lànya, erre a tovàbbiakban is nagy szükségük volt, hisz az útjuknak csak első àllomàsàn voltak. Miutàn Europàn àt , elöbb Canadàba, majd az USA-ba utaztak. Erna Canadàban férjhez ment  kb. 24 évesen, amikor én elkezdtem a főiskolát Budapesten. A posta hatalmas csomaggal lepett meg, Erna lànykori ruhàival benne. A méretazonossàg szinte meg sem lepett, a  ruhàk anyaga és remek szabàsa elámított. Nem tudom mi lett volna, ha  ez a csomag nem érkezett volna.  Az ö útjuk aztàn California irànyàban folytatodott.   Sosem maradtak el a jókívánságok és köszöntések. Most sem, hogy Erna a 90. születésnapjàt ünnepelte szép csalàdja körében.

Nem kell magyaràznom, hogy ki Erna a képen, nekem maga a csoda!