2018. május 19., szombat

Hàrom kivänsàg


Most virit, az illata betölti a kertet.


Talàn hozzàjutok egy tàl cseresznyéhez is.....
A sok kötelesség és bizonytalansàg közepette most legyen a kivànàsra is lehetöség, nem vilàgmegvàlto nagy dolgokra gondoltam, csak személyes és elérhetö, apro csodàkra.
A hàrom pedig a mesékböl kölcsönzött, koncentràlàsra ösztönöz.
Tehàt elöször is:
9 nap mulva kezdödjön egy sikeres és kellemes utazàs, ami életképesebbé, erösebbé tesz a mindennapi életben. Ez annyit jelent, hogy tudjak tovàbbra is ugy bizni az emberekben, ahogy eddig, minden elöitélet, félelem nélkül.
Màsodszor: 
semmi baj ne legyen, mig 5 napra nélkülem zajlik a gondosan felépitett kis otthonom élete, vagyis kis cicatàrsaim jol kibirjàk fiammal, aki gondoskodik roluk.
Végül:
Minden nap egy kis csodàt kivànok, hogy tudjam milyen szerencsés vagyok és hogy sose feledkezzek meg a hàlàrol, aminél nincs fontosabb, hisz a bajok ott kezdödnek, ahol valaki azt képzeli minden magàtol értetödö, amit kap.




2018. május 15., kedd

Visszaszàmlàlàs

Màr csak 13 nap és vonatra ülhetek, hogy elvarrjam a szàlakat otthon, a szülöföldemen.
Nem egyszerü dolog fél év utàn, ami a visszaszokàs összes nehézségével és szépségével jàrt, ujra a régi hazàba érkezni, ahol az elmult 10 évet tölthettem.
Nem lesz könnyü ez a hét, amiben 2 napot uton leszek, aztàn 3 nap alatt ami szükséges nyélbe ütni, elintézni. Föleg az lesz nehéz, hogy ne érezzem az ott töltött napokat a hosszu évek folytatàsànak, hanem ezek végét megrendülés nélkül mosolyogva tudjam megélni.
Sok emberrel fogok talàlkozni, akik màr szeretettel vàrnak, mit mondok nekik? Csak a szintiszta igazat, de azt olyan szépen, nehogy siràs legyen belöle.
A régi otthonba nem szeretnék menni, hisz még ott vannak dolgok, amiket senki sem vett meg és majd jotékonysàgi napokon lesznek szétosztva. Megsimogatni a szép cserépkàlyhàt, elmenni aranyos Amadeusom utolso nyughelyére a kertben? Nem, nem ez tul sok lenne. 
Majd örülök, ha az ügyvédnél alàirtam a szerzödést és a gondnokkal megbeszéltem a leolvasàsokat, a hatosàgnàl bejelentettem, hogy uj tulajdonossal lesz immàron dolguk.
Annak is örülök, mennyi segitséget kaptam "örzöangyalaimtol", akik nélkül semmi sem ment volna.
A visszauton a fotokat fogom nézegetni és arra gondolni, hogy ami szép volt, az jön velem,  a szivemben van és ott is marad.
Meg arra, hogy vàr a teràpia amit ma kezdtem el egy igen jo fizios hölggyel, aki a balesetem okozta fàjdalmat a làbambol ki fogja kuràlni . Egyszoval az itteni kialakult hétköznapokat gondolom ujra végig, mert az élet az nagy zsarnok, nem türi a "fölös" terheket, melyek nem öt szolgàljàk.

2018. május 12., szombat

Dédszüleim és unokàim közt (126 év 3 képben)

Ez a felvétel több, mint 130 éves. Dédszüleim egyszem lànyukkal és öt fiukkal. Készült a Bàcskàban 1880 tàjàn. Nagyapàm a kép közepén, ö az ötödik gyermek. Az öt fiubol hàrmat ölt meg a két vilàghàboru.
A kép a màsodik vilàghàboru idején készült 63 évvel késöbb.

Ujabb 63 év elteltével a hatodik generàcio, az unokàim 2003 tàjàn.
Csakis a szimmetria miatt hagytam ki apàmat és fiamat, amikor csak hàrom generàciot hoztam ide, mintegy àtölelve az idön àt a gyermek nagyapàm és kisunokàim az uj évezred küszöbén.


2018. május 4., péntek

Magasfeszültségben

Közeledik a nap, amikor hivatalosan is lezàrul életem magyarorszàgi fejezete. 
3 hét addig, a visszaszàmlàlàs hétfön kezdödik, addig megtudom mit egyeztetett a megbizott ingatlanos és a svàjci érdeklödö az alàiràsok idöpontjàt és helyèt illetöen.
Nekem most ugy kell tennem, mintha semmi sem lenne, de robbanàsra készen minden tervet tökéletesre kell formàlni, hogy ugy az utazàs, mint az ott tartozkodàs perfekt legyen.
Tehàt màjus utolso, junius elsö napjaiban viszontlàtàs lesz, 2000km vonatozàs. A cicàkra épp szabadsàgàt töltö "kisfiam" fog vigyàzni.
Annyi buktato lehetséges és az egyensulyt megtartani az értelem és érzelem közt, talàn sose volt még annyira nehéz, mint most.






Két kis kép emlékeztetöül a kezdetek szépségéröl.

Legyen itt vigasztalàsul a mostani tavaszbol is valami làthato.

2018. április 29., vasárnap

Kinn és benn

Közeledik a triennale megnyitàsa, egyre több uj müalkotàs a helységben. Most épp ez a felàllitott csoport, ami nem teljes, mert szemben még 2 figura van, foglalkoztatta a fantàziàmat. A kisgyerekeknek a sötét rés épp elég nagy ahhoz, hogy beférjenek a belsö térbe. Nekem elsöre Anonymus jutott eszembe, öt a Vàrosligetben ismertem meg gyerekkoromban és az ölébe kapaszkodtam, hogy halljam mit mesél.  Ezek a szobrok belül üresek, nem titokzatosan névtelenek.

Itt a Leonhard templomban a freskok a legszebbek. Több, mint 500 éve kerültek a falakra és azota gyönyörködhetünk az arcok szépségében, tisztasàgàban.




Ma is beszélnek ezek a festmények, ha halvànyabbak is lettek annyi évszàzad utàn.

Végül 3 foto, ugyancsak kinn és benn, de minden müvészi ambicio nélkül....
Aristid az üvegfalon belül a macskatoronyban pihen


teljes megelégedéssel
de azt, hogy a balkonra kimehet azt egyedül nekem köszönheti, mert minden ellenàllàssal küzdve elértem, hogy macskahàlo védi a lepottyanàstol. A szépség szeretete és az élet szeretete össze kell tartozzon, ez érvényes a szabadtéri szobrok és középkori freskok  esetében is, ez hol sikerül, hol nem.....

2018. április 27., péntek

Csodàlkozni jo




Azt hiszem sosem fogom abbahagyni a csodàlkozàst, pedig màr kinöhettem volna.
Hogy ez miért jo nekem?
Ahogy mulik az idö, egyre többször kell elbucsuzni, ugy emberektöl, mint tàrgyaktol, tàjaktol, hàzaktol.
Bàtran elöretekinteni nem egyszerü.
Fokozottan keresem a szépet, ami vigaszt ad, vidàmmà tesz.
A lépcsöhàzakrol mindent el lehet mondani csak nem azt, hogy gyönyörködtetöek
Maximàlisan jol tervezettek, megfelelnek a követelményeknek.
De itt egy épitömüvész dolgozott, szerencsére megvalosithatta az elképzeléseit, ami nem természetes.
Nekem meg örömöt szerez, vidàm szineivel, meglepö formàkkal, feledteti a modern élet szürke egyformasàgàt, unalmas ismétlödéseit.