2017. július 24., hétfő

Csodák pedig vannak

Három nap még az utazás előtt, amikor már nem csupán a fejben, de a mindennapi készülődésekben is látszanak az utazási láz tünetei.
Ma reggel a svájci telefonom ébresztettem Csipkerózsika álmából, 3 hónappal azután, hogy használtam. Feltöltés, kontroll. Leteszem magam mellé. Aztán egyszerre megszólal. Hitetlenkedve nézem, majd felveszem, látom svájci szám . Egy hölgy kérdi, hol vagyok, mert náluk van a noteszom. Levegőt is alig kapok, hisz már teljesen lemondtam róla és egyáltalán honnan tudta a hölgy, hogy most hallani is fogom, ha felhív? 
Összeszedtem magam és mondtam, jövök érte hamarosan, hisz a benzintöltő állomás legjobb barátnőm községében van, ahol legutóbb tankoltam, mikor átmentünk a Liechtenstein- svájci határon. 
Igen, vannak csodák, kicsik és nagyok, nem szabad soha feladni, még egy notesz esetében sem.

2017. július 20., csütörtök

Még hétszer megy le a nap

Itt az idő, hogy arra összpontosítsak, ami a jövő héten vár rám, a nyári látogatás a nagy hegyek aljához.
Úgy vagyok vele, mint a jó színészek a sokadik előadáson is éreznek: lámpalázam van. Semmi rutin, semmi ismétlődésből fakadó unalom. Kíváncsiság, kis szorongás a meglepetések miatt.




De azt is tudom, hogy hiányozni fog Dorka, aki itthon nagy ragaszkodásával megszépítí napjaimat. Remélem a 9 napot, ha nem is tudja megérteni, de valahogy kibírja.

Előre kell nézni és a barátnőkkel való találkozásoknak örülni, ajándékokat átadni, jó eszmecserét folytatni nagyon jó lesz.

Külön esemény mindig a csodálatos fürdő látogatás.
https://youtu.be/gDURi57t2sI


Már a Churfirsten éles csúcsait látva a Walensee mellett haladva meg fogok nyugodni, hogy otthon vagyok, itt mindent ismerek, köszönt a táj és elfogad.

Megérkezik a szép vonat városkám állomására és kiszállás után az utolsó 10 percben járhatok egyet a kedves házig, ahol lepihenhetek.


2017. július 16., vasárnap

Szeretni való júliusi vasárnap


A sorozatos befőzések és ajándékozások után is még lesz néhány meggyleves a fáról, ki tud ennek ellenállni?
s

A hatalmas paradicsomok kezdenek pirosodni, milyen más íze van, mint a vásároltnak!


A két fiatal almafa szép terést ígér, remélem a tárolás idén sikeresebb lesz.



Itt az idő a levendulát begyűjteni, mert eddig sem hőségben, sem viharban nem volt kedv hozzá. 
A selyemakác virágait, árnyékát nagyon szeretem, de az elvirágzottak napi söprögtését szívesen kihagyom....

2017. július 10., hétfő

Jön a zivatar?

Elkezdett dörögni, észak felé ilyen sötétség



 míg a déli égbolt pasztelszinekben pompázott.



Megöntözi e az eső a keményre száradt földet a kánikulai hőség után? 

2017. július 9., vasárnap

Hőségben


Egy hőségtől lusta macska a levegőben, 8 hónapos és olyan súlya van, hogy sokáig emelni nem egyszerű.

Nem ajánlatos a reggeli és esti órákon kívül kimenni, ezért a virágzó bokor a konyhaablak előtt most különösen kedves látvány.
ü

2017. július 2., vasárnap

Vihar után

Fájdalmas sebet ütött az elmúlt vihar a kertben. 
Mintha egy templom kupoláját rombolta volna, ahol mindig otthon éreztem magam, védetten és mégis szabadon.
Fájó, elgondolkoztató veszteség.






2017. június 27., kedd

Flow, vagy a boldog emberek titkai

Egy régi olvasmányom rövid összefoglalását tartalmazta a gyógyszertárban kapott "olvasnivaló" füzet: Csikszentmihályi Mihály munkája a Flow, vagyis Áramlat. Örömmel fedeztem fel és azt a két oldalt kitépve mindjárt tovább ajándékoztam.
Miért? 
Oly kevés ember van, akiktől azt hallom, hogy boldogok. Természetesen igen nyomós okuk van arra, hogy ezt rajtuk kívülálló dolgokkal megindokolják. 
A legegyszerűbb megérteni, hogy mit ért a szerző flow-nak, a művészek elmélyülésével egy alkotásban lehetséges. Olyankor megszűnik az idő, a múlt és jövő teljesen közömbös, csak az alkotás öröme létezik.
De mindenki számára, aki tudja, hogy mit szeret csinálni, elérhető ez az állapot. Gyerekként, ahogy megtanultam a betűkből szavakat összeolvasni, megnyílt a könyvek világa, elsőként a Gulliver utazása került a kezembe 70 évvel ezelőtt, ahogy az első osztályt elvégeztem, Királyhelmecen Mamikánál az üveges tornácon egy nap alatt kiolvastam, mindenről megfeledkezve.
Egy életre megtanultam, micsoda öröm úgy odafigyelni valamire, hogy megszűnik a világ körülöttem.
Később a zenében éreztem magam a boldogság áramlatában, főleg a csodálatos hat évben az Egyetemi Kórusban, mikor Schubert misét és Mozart Requiemet énekelhettem.
De nem volt másképp a munkában sem és a fiaimmal töltött években, mikor nem törtem a fejem sem múlton, sem jövőn, gyönyörködtem bennük és az időt szívesen megállítottam volna.
A nyugdíjazás után mindent lezárni, újrakezdeni nem kis bátorságot igényelt, de fontos volt akkor is az alkotás és tanulás, ami nélkül nincs igazán boldogság. A kert erre nagyon sok lehetőséget adott, hogy az életet folyamatában érezhessem, annak részeként létezhessek.
Most újra végig kell gondolni, mi az, ami méltó folytatás egy ilyen élet után, mi az ami megfelel arra, hogy boldoggá tegyen, ami nem túl egyszerű, de nem lépi túl a meglévő képességeimet.