2017. november 16., csütörtök

Nem csak csomagolás

Sokféle módja van a lelki tisztulásnak, ki ki válassza és élje azt, amit a legjobbnak talál. Számomra a költözések adnak jó lehetőséget arra, hogy a terhet, a fölösleget elhagyjam, új utakat, felelősséget, szépséget fedezek fel.
Ha a fiatalok szilvesztert ünnepelnek a újévet jókedvűen köszöntve talán hasonlót éreznek, de tőlem ez túlzásnak tűnik, de mindenképp szokatlannak, furcsának.
Sebaj, hozzászoktam, szinte bizonyíték arra, hogy a helyes úton vagyok, miért lenne az a jó, amit mindenki csinál?
Tehát csomagolás van és naponta kell a káoszt valami rendre idomítani. Leltározok, kiválasztom, ami nem kell, ami másnak még érdekes, jó lehet. Aztán dobozba ami mehet, pontos tartalomjegyzékkel a tetején. Az már kínos, ha másnap pont azt a reszelőt keresem,ami kell a reggelinél, vagy azt a kiskést, amit a rend új helyén kell megtalálnom.
A LISTA hétfőre lett igérve, van 3 napom arra, hogy elküldjem a szállítónak, aki a biztosítást is intézi.
Tehát semmi fölös teher, a feladat világos, a kocka el van vetve.

2017. november 7., kedd

Hamisándiból mondod?

Ha van (sajnos) a szó "igazándi", akkor kell "hamisándi"-nak is lennie, de ezt eddig senki sem merte kimondani.
Akkor megteszem én, mert én szeretem, ha a dolgok egyensúlyban maradnak.
Egy hazug világban nem győzik az emberek hangsúlyozni igazságukat, mindenki vágyik rá, mert a hazugságokba bele lehet halni.
Pár mindennapi példa, ami engem naponta elképeszt:
1.bevásárlásnál az árak mind 9-re végződnek
2.egy nőnek smink nélkül mutatni magát hatalmas bátorságot tételez fel
3. az öregkor szégyen, mindenki üde, friss és nagyon fiatal(-os)
4.a régi bútorok csúnyák, nehezek, vegyél újat, amit kidobsz  legkésőbb 5 év múlva
5.jogom van hozzá, mert én megérdemlem ellentéte sosem hangzik el, vajon miért hallgatnak a kötelességekről, a valódi érdemekről Sorolja mindenki magának, ami bár zavaró, de senki sem szól ellene .

Addig mondom majd: ezt most hamisándiból mondod, vagy komolyan így is gondolod?

2017. november 6., hétfő

35 nap múlva

Felébredve már tudom, hogy jön egy teherszállító és felrakják, amiről úgy gondoltam, elkísér életem elkövetkező szakaszában is.
Ez a 35 nap a csomagolás (vajon hányadszor?) és döntések ideje lesz. 
Azért remélem, hogy jut idő találkozásokra,beszélgetésekre, hogy ép lélekkel, egészségben érkezzek a "varázslatos kezdet" ismert, de szép helyére.
A blogcím mennyire érvényes aztán: Hazafelé? 
Ezen még elgondolkozok. 
Ha az örök haza felé megy mindenki, akkor maradhat, nem változik semmi. De célom a címadással természetesen sokkal evilágibb volt.
35 nap és magyarországi vendégszereplésem halkan végetér.

2017. november 1., szerda

Gyertyák a szomorúfűz alatt


Fehér márványkövekre írtam neveteket, virágot tettem a fűzfa törzse mellé és a gyertyák fényében láttalak Titeket, akiket szerettem és akik nekem annyi jót tettek, hogy azokat felsorolni sem tudnám.
A nagy sötétségben óvatosan mentem a fához, földig lógó ágait arcomban éreztem. Egymás után meggyujtottam a gyertyákat, míg minden betűt láttam, olvashattam.
Jó volt Veletek találkozni, érezni újra, ahogy mellettem álltok, támogattok, ha elfogy az erőm.


2017. október 20., péntek

Őszi búcsúzás







A kert közepén állok és nagy fájdalommal nézek körül, elmúlt a csodás tavaszi pompa, a termés begyűjtve, a levelek hullanak, az élet szünetet tart, pihenésre készül. Hálás szívvel mondok köszönetet a délutáni verőfényben.

2017. október 4., szerda

Csodálatos életem négy szakasza

Valami a végefelé jár, valami új kezdődik.
Végetért hosszú életem harmadik fázisa, a köszönet, az elégtétel a summázás ideje. 
Köszönet a gyökereknek, hogy életképessé tettek.
Köszönet azoknak, akik angyalként vigyáztak rám akkor, amikor nagyon nehéz volt. Egyiküket sem felejtem el, áldott legyen emlékük!
Elégtétel az igazságtalanul elszenvedett idők miatt. Láthattam a gáncsoskodók sorsát, nincs bennem harag irántuk, sajnálom őket.
A gyökerek élnek és táplálnak ezután is. Minden nagyszerű könyv, amit még elolvashatok belőlük fakad.
Az a negyven aktív év, amit a alpesi hazában töltöttem most záródik le a nyugalom napjaival, amit visszaköltözésem után szeretnék élvezni. Nem tudom, hogy meddig tartanak, nem tudom, hogy a vágyott nyugalom valóban eljön e, de magamat ismerve tudom, hogy a lehetőség erre fennáll.
Bloggom címe: Hazafelé ezzel beteljesül, a kör bezárul.

2017. szeptember 25., hétfő

Gondolatok egy kórustalálkozó után

Nagyon nehéz, és most csak magamnak próbálom szavakba foglalni a tegnapi találkozót, amire csak azért  voltam 6 órát úton, hogy 4 órát együtt töltessek a régi kórustársakkal. Tegnap 60 évvel az alapítás után, és 55 évvel az én felvételem után, összejöttük, akik megmaradtunk, hogy ünnepeljük az eltünt ifjúságot, amire emlékezni nagyon szép, de egyben fájdalmas is.
Kevesen, meghatottan még énekeltünk is.  Hangképzéssel kezdtük, mint annakidején a próbát,  aztán elénekeltük az Esti dalt a jogutód kórus karvezetőjével.

Itt abbahagytam, mert nem erről akartam írni. 
Akkor miről?
Nekem az a hat év sokkal több volt a heti próbáknál, a koncertekre való felkészülésnél, az életem akkor került a neki szánt vágányra. Ha ma visszatekintek, akkor minden jó eredetét ott látom: a zenében élés csodás világát.
Megtanultam azt az akaratot elérni, ami az emberi ideálok, az érzések legnemesebb kifejezéséhez vezet, az énekléshez. Tettük ezt együtt, jó hallással, odafigyelve az összhangra, a karnagy minden rezdülését érzékelve, teljesen feloldódva, boldogan. 

Hálás vagyok, de megértem azok könnyeit, akik az elmúlt ifjúságot siratták ezen a találkozón.