Félelmetes és gyönyörű

 

Fiam felhőket fotózott, amit én is megnézhettem, Annyira tetszene ezek a felhők, hogy sokkal többet mondanak, mint csupàn égi színjátékot. Egyszerre itt van minden, a szelíd, a vad, a vidàm és a bús.  Még sokszor meg akarom nézni, ezért hoztam ide, hogy beszélgessek vele.

A Balaton a fiam szemével

 

Nem véletlen egybeesések

 Az augusztus  a szomorúság honapja.  Férjem halàlànak 16,  apàm halàlànak13, évfordulója.  Ezekkel egybeesik hogy a balesetem egy éve úgyszintén ebben az idöben történt, ami megvàltoztatta az életemet. Elötte a korom eszembe sem jutott, azóta annàl többet, hiszen semmi sem tart örökké, sem a fàjdalom, sem az élet.   Megtanulni ebben a fàzisban, hogy a segítséget el kell tudni fogadni, mert  ellenkező esetben a teljes függőség fenyeget: bevonulni egy intézménybe, aminek a nevét sem akarom mondani.. Vagy itt szenvedni el a sok vàltozàst, ami az élet minőségét rontanà. 

A gyàsz és a veszteségek honapja ez, de tanit bölcsebbé lenni, ami az  értelmes dolog, ami egy hosszú élet utàn megtörténhet.  Fiam làtogatàsa  nem engedi, hogy a búbánat eluralkodjon rajtam, az ö öröme a kertben és Keszthely  felfedezésében  engem is  àtsegit  a nehezén.

Vendégvàràs és szüret

Nem írhatom, hogy  jön nagyfiam, de ö az elsőszülött , igy eleinte ez igaz volt. Csak pàr rövid nap lesz itt, otthon vàrja a hat cicàja. Közülök való Tabi is, aki itt nőtt apróságból félelmetes kisoroszlànnà. Dorka igy mondanà, nekem ö egy forrófejű kamasz, aki nem mindig bír magàval. Most a kertben folyik a gyomirtàs, és a szüret hogy ne ezzel kelljen kezdenie, és jusson idő màsra is.  

 

A  hatalmas termés, amit ajàndékba kaptam a kerttől.

Kerti kijàrat

 Amit a címben nem írtam, hogy macska hálós biztonsàggal, tehàt én  hasznàlom, a cicàk benn maradnak. Igen szépen elkészült és beleillik az eddigi létesítményekbe.

Csillagok rendje

            dolgozni csak pontosan, szépen,

             ahogy a csillag megy az égen,

                        úgy érdemes.

Jozsef Attila sorait idéztem, ami valamikor egy irodalmi műsor kezdetét jelentette a rádióban, de rég volt.

Ma  is àtélhettem a cicàimmal az én vilàgom "kozmikus" rendjét, amikor minden a maga idejében, sorrendjében történik.  Pontosan és szépen, semmi sietés, hiábavalósàg..  

Tabi a talpamnàl finoman simogat fejével és puha tappancsaival. Dorka , ha végre kinyitom a szemem, mert kezd vilàgosodni, az ölemből a fejem mellé fekszik, hogy fel tudjak majd kelni és ne legyen útban.  Igen, csak igy érdemes, nem csak dolgozni, de élni is. Azt érezve, hogy mindennek igy kell történnie, mert ez a csillagok rendje, ahol mindennek van értelme és szépsége.

Csak kötekedés

Elolvasok mindent, ami elém kerül, bàr ne tenném! Sok mérgelődést megtakaríthatnék magamnak. Most épp egy étterem, ajànlata, amit kitettek nagy betűkkel az utcàra  késztet zsörtölődésre.

Az àll rajta: marhagulyàs. Tudomàsom szerint a gulyàs az hajtja a gulyàt és ha ezt rosszul csinàlja, mondhatnànk, nagy marha. De azért meg nem esszük. Jo, a németek a gulyàst gulasnak mondva, a pörköltöt tartjàk a legmagyarosabb ételnek, de mi nem. A gulyàslevest nem is lehet másból, mint marhahúsból főzni. Persze a pörköltöt lehet disznóhúsból is.  Itt a marhagulyàs megfejtésének kulcsa: marhapörkölt lenne hibàtlan ajànlat. Amivel az én zsörtölődésem végére értem, amivel semmit nem vàltozott a vilàg.