Hazafelé

2022. augusztus 30., kedd

Szàmok büvöletében

Akkor is, ha a célom elsösorban a lelki tisztulàst, rendbentartàst szolgàlja, hogy 11 éve irom a blogomat, de ma meglàttam a 3 egyest és 3 hetest a statisztikàban, ami kis visszatekintésre, elgondolkozàsra adott okot. Tehàt 117177 megtekintésröl àrulkodtak a szàmok, amikhez azt az 5649-et hozzàadhatom, amikor egy darabig màsik vàgànyon futott az elmélkedésem. Azzal együtt màr 122826 lenne a szàm, ami màra ugy megtetszett. Tehàt évente ugy 11160 ember olvassa el, ami foglalkoztat. Sosem probàltam többnek, jobbnak làtszani, de igyekeztem a lehetö legjobb tudàsom szerint megfogalmazni és leirni, ami épp foglalkoztatott. Sok bàtoritàst kaptam, legtöbbször privàtban, amiért hàlàs vagyok, köszönöm.

2022. augusztus 29., hétfő

Fàk védelme alatt

A tavacskàk szépen tükrözték a lombokat, közte uszkàltak a halak, békàk.

Ma màr lehetett sétàlni, de kizàrolag àrnyékban. A hàtamat is a fa törzsével egyenesitettem ki, mikor elfàradtam.

2022. augusztus 26., péntek

3,5 m3 esöviz lesz bennük

Ma igen nagy felfordulàst okozott a tartàlyok érkezése, mert a szük kis utcàban csak ugy tudtak leàllni a teherautoval, ha hàtrafelé, menetirànnyal szemben jönnek be. Ki sem mertem menni, csak akkor, mikor màr mindenki eltünt a szinhelyröl. Két harcos katonàm elintézett mindent, majd beszàmolnak, ha jönnek holnap reggel 6-kor dolgozni. Nem csak hasonlat volt a megnevezésük, valoban tartalékosok és remek kondicioban vannak. De àtvitt értelemben is harcosok, mert a szàrazsàg is öl, amivel szembeszàllni nem kis dolog. Minden elismerésem!

A reggelem a Hévizi toban töltöttem, arrol sokkal szebb képeket tudtam volna betenni, mint pl. a csodàlatos fecskéket, ahogy bucsuznak a fészektöl, amiben születtek! A legkedveltebb hely a hangosbemondok fölötti rész, ahol 3 fészek is van, de a hidak alatt is hatalmas volt a forgalom. Szinte àjultan figyeltem a hatalmas tempoban siklo szàmtalan kis életet és egynek éreztem magam velük. Az ujjàszületésben hivök mondanàk erre, biztos fecske voltam elözö életemben....

De nagyon szeretem a kisvöcsöknek nevezett vizi madarat, amelyik kicsit uszkàl, majd lebukik a mélybe és ki tudja hol jön ujra fel. A viz hordozott, teljesen ellazultam és csak a létet élveztem, a kék eget, a hatalmas fàkat a parton és a csodànak része lehettem.

Apàm, ha jol érezte magàt, azt mondta: nem cserélnék a beteg kinai csàszàrral sem. Most sem értem, miért pont a beteggel nem, de ma ezt kellett volna mondanom neki, hogy értse a jodolgomat.