Amadeus rejtekéből

Arról a csodálatosan csendes kertvégi pihenőhelyről fotóztam pár képet, amit öreg társam, aki súlyos beteg, fedezett fel számomra.
Keresi a magányt, rengeteget alszik és minden régi szokását félretette nagy bánatunkra. Mivel gondoskodni szeretnék mindennek ellenére róla, megkerestem és  az ecetfa alatt megtaláltam őt egy kis fészekben, amit száraz fűszálakból, levelekből taposott magának. 

Íme itt találtam rá, sovány és öreg lett hirtelen hűséges, kedves társam. Még örül a simogatásnak, de távolságot tart, mintha mondaná: orvoshoz ne vigyetek, meg se próbáljátok!

A kert fái meghálálták ez évben a sok törődést, és most megpróbálhatjuk a termést tárolni gondos válogatás után, ami pedig nem hibátlan, abból kitűnő levet préselünk.

Napkelte után (további képek a hőség után)

Szeretek a nappal együtt felkelni, együtt rácsodálkozni az életre, ami körülvesz. 

A napba nézni nem ajánlatos, fotózni is kockázatos, de miért ne próbáljam ki?

A keleti homlokzat előtti virágok is a napot köszöntik.

A tök megőrült, mintha az egész kertet végig akarná futni, már azt se tudja, hogy a komposztban született?

A cirmos alma egymás után beérik, már lehet gondolkozni mi történjen velük.

Vajon hány üveg paradicsomlét tudunk üvegekbe tölteni ebben az évben? A tavalyi termés elmaradt, most meg ez a bőség!

Amadeus már csak a farakás tetején hajlandó létezni ebben a hőségben. Öregségére úgy gondolta: vissza a természethez, csak étkezni jár a házba, majd futva távozik. 

A csodának folytatódnia kell

Nagyon kivételezettnek érzem magam, hogy részt vehettem 1966-ban Neversben (Franciaország) az Europa Cantat rendezvényén. Nem gondoltam volna, hogy a XIX.csodálatos rendezvényt Magyarország rendezi majd 2015-ben. 
Remélem, hogy a lelkesedés és öröm nem múlik el, hanem következményekkel jár az iskolai nevelésben, ahol annyira szükség lenne Kodály zseniális álmainak megvalósítására.
Miért tudják szerte a világon, hogy ez milyen hatalmas dolog, míg a szülőföld szégyenletesen félretette, elfelejtette mi a fontos és szép!

Nyugágyon a fűzfa alatt

A szomorúfűz árnyékában engedtem a nyugágy hívásának és kibékültem a hőség nappal. Nem magány az, ha ennyi élet vesz körül. 
Hány madár lakja ezt a kertet? Mind megtalálja azt, ami az életéhez szükséges, magokat, gyümölcsöket, vizet, fészekrakásra helyet. 
Beszélgetnek e a fák egymással, úgy olvastam valahol, igen.
Kifelé mozdulatlannak látszanak, de csak azért mert vakok vagyunk, nem látjuk azt a hatalmas erőt, ami bennük él, dolgozik.

Talán a mindenfelé kúszó tök, amelyik az ember megértéséhez a legközelebb áll: naponta hódít újabb területet, nincs tekintettel semmire, mindenre felmászik, erejét a kidobott konyhai szemétből szerzi, virága és termése feltűnő, hatalmas, mondhatnám "bombasztikus", mint ahogy az emberek is akkor boldogok, ha efélét produkálnak. 

Még sosem számoltam meg hány fa vesz itt körül, mintha félnék tőle számokban kifejezni az életet. Lehetetlen. Azonnal jönne a következő kérdés: hány ebből a dísz, mennyi a gyümölcstermő, majd: hány az öreg és mennyi fiatal fa van? 
Nekem így kedves a kert, hogy minden lakóját megszólítom, ők meg válaszolnak egy virággal, egy dallal, egy sóhajtással az ő nyelvükön.

Lelki egyensúlyban

Néha megszűnik körülöttem az idő, a tér, egyedül vagyok és jól érzem magam.
Nincs kérdésem, miért, minek csak lebegek a pillanatban és szabad vagyok.
Elengedtem ami nehéz volt, nem kapaszkodok semmibe, senkibe.
Nincs, aki előírhatná nekem mit tegyek, mi jó és mi nem az.
Elbeszélgetek mindazokkal, akiket elképzelek magamnak, itt vannak és jók hozzám.
Hálás vagyok mindenért, amit kaptam, senkit nem felejtettem el, akik segítettek talpon maradni.
Keményen harcoltam mindig, megküzdöttem a reménytelen helyzetekben is, mikor mások ezt nem tették volna.

Kora délelőtt árnyékban

Mielőtt a nap elönti forrósággal a kertet, már minden rollót leeresztettem, hogy a házban hűvös maradjon. De ma délelőtt az árnyékban enyhe szellővel igazi nyaralás hangulatát élveztem, amit pár kiválasztott képpel ide hoztam.

A szomorúfűz alatt mindig jól érzem magam, mint egy templomban, ahol védve  érzem magam, ahol velem vannak azok, akik már elmentek.

Amadeus a fügefa alatt érzi jól magát a legnagyobb hőségben is. Ha meglátogatom, üdvözöl, aztán tovább szundikál.

Még a levendulabokornak is jutott árnyék a cseresznyefácskától. A rózsák másodszor is versenyt virítanak.

Életerő

Egy komposztoló, ami nem látszik, mert a tökmag úgy gondolta, hogy neki nem kell a veteményes, csak sok sok tápanyag, amit mi konyhai hulladéknak nevezünk. Kimentem, tanulni tőle. Már virítás előtt áll, a hatalmas levelek alatt bújnak meg a nagy tökrügyek. 
Körbeveszik  a kidobott paradicsompalántát, amiből szintén óriás lett és szép termés lesz rajta is. Semmi más, mint táplálék és víz, nőnek maguktól és szabad csodálni őket!

 A fiatal almafa, aminek termését szeretnénk raktározni is, ha nincs benne féreg és nem bántja a gombafertőzés. Őszre kiderül.

 Érik a paradicsom az öreg almafa és barackfa közt. Ez utóbbinak szép termését az elmúlt napokban szüreteltük és készült belőle a világ legfinomabb lekvárja.

 A császárkörtét sem hagyhatom ki, ága szinte behajlik a hálószobába, édes illatú gyümölcse a jutalom, sok sok munkáért, mire kiszabadult a szomszéd kert indái alól és a gombás fertőzéstől, ami elvitte érés előtt a sokat ígérő termést.

 A púpos körtefa is kitett magáért, mit számít a fogyatékossága, ha ilyen termése van?