2011. június 11., szombat

A megérkezés után.

A legjobb akarattal sem lehet egy országot két hét alatt bemutatni, de nem kevésbé nehéz próbálkozásomról beszámolni.
Csütörtök volt, hajnali 5 óra, május vége. Indulás Siófokra a vasútállomásra, hogy 9 óra után biztos a Keletiben legyek, ahol a vendégek  érkezése elött még meg kellett venni az összes vasúti jegyet, amire az első héten szükségünk volt .
Már húsvét óta folyt a tervezés, nagyon féltem, hogy valamit alaposan elrontok. Ők mindig nyugtattak, hisz a világban annyi helyen jártak igazán a megismerés és nem a turisztikai sablonok keretében. Tehát kultúra és természeti kincsek felfedezését tartják csak utazásra érdemesnek. Nagy tudású, szerény emberek, akikkel élvezetes vitázni mindenről.
A mobiltelefon segített megtalálni őket a Keleti zűrzavarában, mert nem tudtak egy helyben maradni a kiszállás után..... aztán kitűnő szálláshelyünkre mentünk a Sissi szállóba, ahol a következő 3 napban fáradalmainkat kellemes környezetben tudtuk kipihenni. (Na ezt most nagyon igyekeztem finoman kifejezniJ , az igazság az, hogy a sokórás gyaloglások miatt kenőcsökkel és pirulákkal tudtam csak életet lehelni tagjaimba!)
Az első délutánt a Várban töltöttük, ahova metró, villamos, sikló vitt fel.
A Történeti Múzeumot végigjártuk,  gótikus szobrokat megcsodáltuk, a végén nem haragudtam, hogy a Mátyás templomba nem tudtunk bemenni, ehelyett a Ruszwurmban ettünk sütit a kávé mellé. Ennyi strapa egy 1000km-es utazás után már megmutatta, hogy vendégeim remek kondicióban vannak. De erre szükségük is volt, mert másnap reggeli után Szentendrére indultunk, hogy a Skanzenban a magyar tájak házait megnézhessük berendezéssel, élettel együtt. Utazásaink során nagyon sok iskolás csoporttal találkoztunk, micsoda különbségekkel! A Skanzenben a gyerekek vajat köpültek, aztán meg is ették kenyérre kenve, de ahol szabad portyázás folyt, ott a pedagógus  lelkesedését illetően nem tudtam sok jót elképzelni.
Estére a Szent István Bazilikában hallgattunk koncertet Virágh András játszott az orgonán Bach, Mozart, Liszt volt műsoron.
(Folyt. köv.)

A szállodából a Várba mentünk
Szentendre Skanzen

2011. május 24., kedd

2011. május 20., péntek

Útibeszámoló

Repülhetek én akármennyit, a félelem ott ül az ölemben, összeszorítja a gyomromat, görcsbe rántja a kezemet. Megnyugtatásra csak az ismert helyek felismerése, beszélgetés és egy kis autogén tréning mély légzéssel váltak be.

Ha egy ilyen talányos, nagyon eredeti alkotás nagyvárosban van, akkor talán nem állok meg fotózni, csak azt mondom, na erre is volt pénzük, a művész elégedett lehet. Más a helyzet egy kis településen. A posta előtt egy ilyen "kút", ahol a víz csak épp arra elég, hogy a gömböt nedvesen tartsa, különös színű felületét ragyogtassa, ott oda kell figyelni rá.

Szeretek sétálni a "kisfiammal". Míg gyerekek voltak addig nem szívesen vettek részt a családi sétákon, de most egész más. Ha az út meredekebb, már nekem kell kérni: fiacskám, lassabban, most Te vagy az erősebb.

Megérkeztünk egy másik faluba, ahol az öregotthon és buszmegálló mellett egy kis könyvtár is meghúzódik. "Olvass, míg a buszra vársz" áll a feliraton.Alatta folyóiratok és könyvek. Nagyon szimpatikus lett nekem azonnal ez a hely!

Ha a vonat Lausanne előtt elhagyja az alagutat lélegzetet visszafojtva lesem a kilátást a Genfi tóra. A szőlőhegyek és a tó, háttérben a hegyek látványa felejthetetlen!

Így él bennem ez a táj tovább, ahol "nagyfiam" él és ahonnan apai nagyanyja ered.

Ha az emberi szorgalmat, kitartást dicsérem, akkor az kevés. Nekem a nagy kínai falnál ezek a falak sokkal impozánsabbak, ahogy a szőlőt a meredek hegyoldalba a teraszokon termelik, az csodálatos!

Kitekintve a vonatablakon mit látok? Minarettet? Ha ez nem egy fricska a politikusok orrára, akkor semmi:) Festve van csupán, így nem "veszélyes":)))

Ebben a palotában jönnek össze a világ nagyjai, hogy az erkölcsöt megjavítsák... Mellesleg a fenntartása is évi egy millió frank! Férjem családi öröksége is oda vándorolt...hát legalább képem van róla...

Családi idill fiacskám otthonában. Az én helyem  mobilom jelzi.

Myriam a tv elött. A háttérben terrárium.

A terrárium egyik lakója. Még fiatal az őslény.

Az én édes kis unokám.

Így lesz egy régi pincéből remek hely.

Vasárnapi összeütközős buli, ami úgy látszik vidám dolog. Nekem nézni is fájt.

Vissza német Svájcba. Zürich kora reggel, ahogy én szeretem.

A gyönyörű SBB új kocsija. Szeretik a vasútjukat nagyon, talán a világ legjobbja. Jövőre az amúgy is drága büszkeség 20% lesz drágább, hogy ezt miért teszik???

2011. április 28., csütörtök

Húsvétra emlékszem

A nyuszit átadták a legények, ahogy azt illik.
Dédipapa boldog

Itt már a büszke papa gyerekeivel és nagyapjával együtt ragyog a képbe, hogy a mami fotója  sikerüljön...

2011. április 22., péntek

Húsvéti köszöntés

Ma délután a húsvéti tojásokat hagymahéjak és néhány régi harisnya és réti levelek segítségével főztem és festettem, végül szalonnával fényesítettem. Íme az eredmény.
Posted by Picasa

2011. április 21., csütörtök

A hátsó kert képeiből

A kis almafa kibontotta virágait

A púpos öreg fa idén is meglep a legfinomabb körtékkel:)

A méhekből egy szorgalmas épp itt

A csavart fűz játszik, egyenes vonalat nem növeszt

A nyírfa világító törzse

A kilátás a másvilágba, a végtelenbe

A telet és fázást elfelejtjük:)

2011. április 19., kedd

A dél ablakaihoz...

Az első ablakból a selyemakác és szilvafa, hátul a veteményes..

A rózsabokrok, a füge (még aludni látszik) és a liliomok sora (második ablak)

A görbe ezüstfenyő és a szomorúfűz...(harmadik ablak)