Gingko, japàn szerelmem a fàk közt

A képen a 40 méter magas pàfrànyfenyö a kastély mellett, mely épp levetette arany ruhàjàt és làbunk alà teritette. Az ösz màr csak ilyen, elhalmoz ajàndékaival, szépségeivel. A legösibb fa a földön, sem a jégkorszak, sem az atombomba nem tudta elpusztitani. Csodàlom ezt az eröt, amit a Teremtö adott neki és igyekszem ezt az életeröt magamban is felfedezni.   Szàraz aranylo levelei nem csak szépségesek, de hatalmas gyogyito erövel binak, erösitik gyenge érfalainkat, érdemes inni a teàkbol, bevenni a pirulàkat, amikben hatoanyaga van.

Ezeket a gondolatokat a lehullott leveleken jàrva kaptam, most pedig levéliràs helyett (ami kiment a divatbol), ide irom, mert ez az én életformàm, a gondolatokat a tettek (az iràs) követik.
 

Leveleket irni, vagy leveleken jàrni jobb?

 

Vàlasz a zimankos idöre

 Hideg van kinn? Szürke és unalmas? De benn meleg és jottevöen mosolygos. Csak sikerüljön a hatalmas idöt àthidalo fényképsorozatot valamelyest összerakni egy keretbe, amit aztàn minden nap làthatok. Anyàm mosolyàt 19 évesen, amivel apàmat meghoditotta, vagy a kis dacos lànyka, akiböl harcos, nagyszerü Mamikàm lett, vagy idös szüleim egymàshoz fordulo tekintetét, vagy unokàim ragyogo kis arcàt. A maslis loknijaimrol nem is szolva, amik épp ugy nem illettek hozzàm, mint a szuros zöld szövetruha, amibe bujtattak. Nagyapàm eleganciàja és dédapàm fehér szakàla is imponàlo, de a székely dédszülök is igen megàlltak a làbukon.

Kicsit folytatàsa is ez a halottak napjàhoz irtakhoz, de november honapban ez nem rendkivüli, inkàbb természetes.

Szomorkàs nap, de jo kicsengéssel

Ködös, fàzos ez a mai nap. Kénytelen voltam elhatàrozni, hogy elmegyek jo meleg vizbe fürdeni. Elöbb a kedvenc helyemet terveztem, de az egy orànyi autout lett volna, igy vàltoztattam és a közeli Hévizre mentem. Sajnos nekem a to ilyenkor szoba sem jöhet, de a fedett részeken meg tudtam keresni a legmelegebb àramlatot. 

Egy kedves hàzaspàrral kezdtem beszélgetni, akik hozzàm hasonloan  nemrégen költöztek erre a vidékre . Mikor kiderült, hogy az a hang, ami a vizalatti maszirozàst kedvelöknek szol helyvàltoztatàsra elromlott, kézbe kellett venni a dolgot, mert akiknek nagyon tetszett, kicsit sokàig ott megmaradtak, a sor meg egyre nött. Megoldàsra került sor, mert aki egyszer tanàr, az mindig az marad :)

Ebédidöre màr itthon voltam, a napi programon nem kellett vàltoztatni, a séta a parkban szintén jo volt, alig volt ott valaki rajtam kivül. Teljes a nyugalom, ha a többség otthon marad. 

Szürke nap arany ruhàban

Mikor ugy érzem, màr tul sokat is fotoztam a kastélyparkban, akkor jön egy ilyen borus nap minden ragyogàs nélkül és a parkban aranyszinü leveleken sétàlhatok, pompàsabb minden pazar szönyegnél. 

A kis to is most sokkal szebb, ha a hidjàn nem szelfiznek a turistàk. Tiszta minden és csendes.

 

Halottak napja (23+)

A rituàlékat , amennyiben nincs igazi belsö tartalmuk, nem tartom sokra.  Sorsom is kényszeritett arra, hogy a halottak napjàt màsképp ünneplem, mint ahogy az ismert, vagyis viràgot vinni és egy kis làngot gyujtani a sirokon. Egyszer összeszàmoltam, hàny orszàgba kéne utaznom és hàny temetöbe elmenni, képtelenség. 

Kis fehér màrvànykövekre irtam màr a neveket ugy 10 éve, aztàn azt az otthonomat is elhagytam, visszamenni a kövekért nem tudok.

Leültem, irni kezdtem mindazoknak a nevét, akikkel erösen összekötött az élet és màr nem tudom megölelni öket, sem beszélni velük. 23+ az eredmény szàmokban: 14 csalàdtag, 4 jottevö lélek, 3 akiket szerettem és 2 remek baràtnö.

Tovàbbà itt a +, amivel az ismeretlenek soràt jelöltem meg, akikröl nem tudok, vagy elfelejtettem öket.

Az iràs ezutàn kezdödött. Minden névhez irtam egy mondatot, amit boldogan mondanék, ha lehetne hozzàjuk szolnom.

Mikor elkészültem mindezzel, valami történt. A bànatomat felvàltotta a végtelen hàla érzése.  Nincs jogom, hogy az életem értéktelennek, értelmetlennek, semmisnek tartsam, ha ennyi nagyszerü ember tett értem rengeteget, ennyien tudtak szeretni. Becsüld meg magad, mondtam magamnak és elöntött a végtelen nyugalom.

Szeretlek, csodàlatos vagy ösz

Nem titkolom, az öszt nagyon szeretem! A bökezü ajàndékozot, a szelidet, a szinekben gazdagot!

A pazar aranyszönyeget, amit a fàk alà terit.

A megszàmlàlhatatlan szàllo leveleit, melyek a legszürkébb utakat is feldiszitik.

A nap ragyogo sugarait, melyek nem égetnek, mint nyàron.

Az édes gyümölcseit, melyekre egész évben vàrtunk.

Néha màr, ha körülnézek a parkban, nem làtok több làtogatot, csendesebb a séta, csak a szàraz levelek zörögnek a cipöm alatt.l