Júliusi este a kertben

Küzdelem

Édenkert

Csütörtöki örömök

Ma a fél hetes szemetes zajával egyidőben az ugyancsak csütörtöki visszatérő esemény, a piac jutott eszembe.  Aztán hagytam magam leghűbb olvasómtól ihletni, aki előszedte pár évvel előbbi  szombaton írt beszámolómat, amit melankóliával vegyes örömmel szemlélgettem.
A hatalmasra nőtt töklevelek alatt már csábítóan ehető főzelékrevaló lapul, de egy tökgyalum az nincs sehol. Irány a csütörtöki piac Tamásiban. A mézes standot persze nem hagytam ki, ott egy majdnem druszámmal ápolok szívélyes kapcsolatot. Míg kicseréljük mindazt, ami a lelkünket örömmel vagy bánattal tölti, megveszem a legnagyobb műanyag kannát a legfinomabb termelői akácmézzel. Az ő piaci napja már meg van mentve, a kincs komoly ára és súlya az én vállamon, de ez egy jó befektetés életben maradáshoz, már apám is így tudta.
A meggyfán még mindig roskadozik a sötétre érett cigánymeggy (remélem emiatt nem kerülök rossz hírbe, de nem hallottam még romameggyről). Ha már itt tartunk, tegnap szokásos látogatását tette Juliskám, aki CSAKIS nekem mondja el minden búbaját, időnként soha vissza nem térülő hitelkérelmeit nagy szeretettel és megértéssel kezelem, noha nem mindig tagadom meg a bennem élő pedagógust...Őszinte találkozások ezek, hatalmasakat nevetünk. A gesztusait, szavait még csak meg sem próbálnám utánozni, pedig roppant hatásosak, egy két pityergés is a nagy színjáték része, s ahogy a keresztnevem mondja két kezét összecsapva, az égre tekintve! azt míg élek nem fogom felejteni.
Szelíd tempóban, 90km/órával haza (mert most már mérik autóból is a sebességet) de minek is a rohanás, ebéd van tegnapról.
Fiacskám beszámol, hogy nyugaton a helyzet változatlan, továbbra is esik az eső. Hozzáteszi, hogy javulás már várható (ezt az optimizmust! hanyadszor mondja már ugyanezt!)

Illatok, ízek

 A levendula virágai már a házban illatoznak. Most a feldolgozás következik, sok jó ötletet kaptam, de a legfontosabb, legismertebb a ruhásszekrénybe, párnám alá helyezett kis zacskók készítése lesz. A teáról és legalább egy levendula süteményről sem mondok le.

 A fekete ribizli és meggy dzsem piros tetejű kis üvegekben várja a telet.

 A kovászos uborka új recept szerint most 3 napig érik, aztán eldöntöm, valóban jobb e a réginél.

A boldogságról

Nincs még egy szó, amelyik gyakrabban hangzana el a kívánságlistákon, érdemes utánagondolni, mit is jelent. Kellemes érzésnek tartják manapság, ami szerencsés emberek osztályrésze.
Ezzel szemben állnak az ókor filozófusai, akik szerint szó sincs érzésről, hanem egyensúlyról.
A boldog ember derűs. Nem tévesztendő össze a vidámsággal, ami jön és megy, tehát csak hangulat kérdése.
A derű sokkal több, élet tartás. Ebben az ellentétek is benne vannak. Tehát egy tartós állapotról van szó minden tényezőjével, nem csupán szárnyalás, de alapvető beleegyezés a pozitív és negatív pillanatokba, életigenlés. Ebbe belefér a kétség is. A valóban jó és derűs ember képes az adott helyzetből a legszebbet kihozni, ez a boldogság művészete.

Ha erőt gyüjtök

Előfordul, hogy keresem magam és nem találom, ilyenkor kilépek a mindennapjaimból és az unokákban gyönyörködve megfeledkezek a hiányaimról. Íme a legkisebb, akinek ez a születésnap határt jelentett az iskolába lépéssel. Az öntudat és a vele járó öröm sugárzik a szeméből. Hálás szívvel nézegetem, máris jobban érzem magam.

A középső unoka erejéből is néha feltöltődök. Ez a hatalmas erő nekem egyenlő az életörömmel, amit a mozgásban kifejez. Ebből kéne minden nap meríteni.

A legnagyobb gondosan és szépen végzi a házi feladatot, ahogy azt ő magától elvárja minden külső beavatkozás nélkül.  Már nagyfiú, aki tudja, hogy rajta nagyon sok múlik. A kamaszkori lázadások előszelét azért már éreztette az otthoni védettség tudatában.