Hazafelé

2012. június 8., péntek

Hilde Domin

Bitte

Wir werden eingetaucht
und mit dem Wasser der Sintflut gewaschen,
wir werden durchnässt
bis auf die Herzhaut.
Der Wunsch nach der Landschaft
diesseits der Tränengrenze
taugt nicht,
der Wunsch, den Blütenfrühling zu halten, der Wunsch, verschont zu bleiben,
taugt nicht.
Es taugt die Bitte, dass bei Sonnenaufgang die Taube
den Zweig vom Ölbaum bringe.
Dass die Frucht so bunt wie die Blüte sei,
dass noch die Blätter der Rose am Boden
eine leuchtende Krone bilden.
Und dass wir aus der Flut,
dass wir aus der Löwengrube und dem feurigen Ofen
immer versehrter und immer heiler
stets von neuem
zu uns selbst
entlassen werden.

Kérelem

Belemerittettünk,
özönvizben mosdunk,
szivünk burkàig
àtnedvesedve.
Vajon mit ér
a könnytelen tàj
utàni vàgy,
az örök tavaszban hinni
mit ér,
kiméletre ne szàmits,
hasztalan.
Kérni kell,
hogy napkeltére
a galamb olajàgat hozzon.
A gyümölcs oly csodàs legyen,
mint viràga,
és a rózsaszirmok
sugaras koronaként
érjenek földre.
Aztán az àrból,
oroszlànveremből
tüzes kemencéből
rengeteg sebbel ,egyre gyógyultabban
újra és újra
magunkra talàljunk.

2012. június 6., szerda

Ma egész nap vitában vagyok egy ismert személyiség bölcs mondatával, miszerint: zaj sokféle van, de csend csak egy.
Gyűjtöm a szinonímákat a csendre, mert állítom, hogy a csend sokkal több, mint a zajok hiánya. Az egészség is több, mint a betegség hiánya. A szeretet is több a gyűlölet hiányánál.

A csendet emberi mértékkel tudom csak elképzelni, amihez érzékeny fülek tartoznak. Olvastam, hogy akiket elzártak minden hangforrástól egy idő után nem bírták elviselni az abszolút csendet.

Hova akarok ezekkel a gondolatokkal eljutni?

Zajos világban élünk. A városokban még a madaraknak is hangosabban kell kommunikálni, ha egymást meg akarják érteni. A vitákban, ha az érvek kifogynak, akkor jön a hangerő. Az amerikai iskolákban mikrofon kell a tanárnak, ha a zajban meg akarja értetni magát.

Szeretném a környezetem finom hangjait felvenni és kérdezni: ugye hallod a falevelek susogását, a madarak halk füttyszavát, a tücsök ciripelést.

Sokféle a lárma, a zaj, de az embermértékű csend is sokféle.
Emlékszem a feleltetés előtti nyomott csendre, ahogy a tanár lapoz a naplóban, vagy a csendre, ha a telefon nem szólal meg a várva várt hírrel.
A vihar előtti csend, a koncert előtti csend, a hosszú pillantás csendje mind bennünk élnek szépséges vagy félelmetes változatokként egy témára.

2012. június 2., szombat

Hilde Domin, Rose Ausländer verseiből

Rose Ausländer:
Finden

Ich finde
was ich nicht suchte

vereistes Lied

Ich nehme es
in den Mund
hauche es an

Es taut auf
und singt
mich
und
dich

Találni

Találtam
mit nem kerestem
megfagyott dalt
számba vettem
ráleheltem
felolvadt
dalol
rólam
és
rólad
________________

Hilde Domin:
Herbstaugen

Presse dich eng
an den Boden.

Die Erde
riecht noch nach Sommer,
und der Körper
riecht noch nach Liebe.

Aber das Gras
ist schon gelb über dir.
Der Wind ist kalt
und voll Distelsamen.

Und der Traum, der dir nachstellt,
schattenfüssig,
dein Traum
hat Herbstaugen.

Ősz tekintete

Szorítsd magad
a földhöz
Amely még
nyárillatú, mint
szerelemtől
illatos tested

De feletted
elsárgult már a fű.
A hideg szél
bogáncsmagokat visz.

Árnyéklábú álmod még
utolér, de
szeme
őszből néz rád.

Rose Ausländer:

Heimat III

Heimatlosigkeit
dir fremde Heimat
bleibe ich treu

Stimmen
kommen geschrieben
umarmen die Erde
halten den Himmel
schenken mir
Frühling und Schnee

Aus meiner Heimatlosigkeit
¨komme ich
mit meinen Worten
zu dir
fremder Freund
streue Glanzlichter
über das Dunkel
unsre gemeinsame Heimat

Hontalanság

hozzád idegen hon
hű leszek
Írott
hangok jönnek
ölelik a földet
tartják az eget
tavaszt hóval
ajándékoznak

Hontalanságomból
jövök hozzád
szavakkal
idegen barát
szórj csillámos fényt
közös hazánk
sötétségébe